Koczka András Emlékmúzeum

Hová menjünk múzeumba?

Volt már alkalmuk bekukkantani egy festőművész otthonába? Ha nem, és kíváncsiak rá, hogy milyen egy valódi műteremlakás – festőállvánnyal, tele festéktubussal, ecsettel, vázlattal és kész festménnyel –, úgy alkalomadtán látogassanak el az ungvári Koczka András Emlékmúzeumba.

A híres kárpátaljai festőművész 1987-ben hunyt el. Leánytestvére, Anna Andrijivna, szinte a teljes Koczka-hagyatékot az államra hagyományozta. A múzeum 1990 májusa óta fogad látogatókat.

A Vinnyicsna utca 20. sz. alatti, borostyánnal befuttatott ház első ránézésre nem tűnik különlegesnek.

"Leginkább fiatalok térnek be hozzánk: a művészeti iskolák növendékei, főiskolások, egyetemisták. Igény szerint tematikus foglalkozásokat is tartunk a művészetekkel foglalkozó kisdiákoknak. Sok függ a pedagógustól: aki maga is szívesen jár múzeumba, az tanítványait is erre ösztönzi. Bármely korosztálynak tudunk befogadható ismerettel szolgálni, valami újat, érdekeset mondani a festészetről, a zsánerekről, színek és formák világáról. Célunk: művészetértésre nevelni az arra fogékony gyerekeket, felnőtteket. Tavaly több mint 2000 látogatónk volt" – fogad a bejáratnál Olena Mjasziscseva igazgatónő.

Koczka András 1911. május 23-án született. Kereken húsz év és két nap választja el későbbi tanítómestere és barátja, Erdélyi Béla születésnapjától.

Koczka eredendően pedagógusnak készült, tanulmányai befejezése után néptanítóként dolgozott. 1939-ben Budapesten kiállítják képeit, ami életének fontos korszakhatára. A bemutatkozás jó kritikát kapott. A múzeumban például megtalálható az a publikáció, melyben Móricz Virág (Móricz Zsigmond lánya) mond pozitív véleményt a tárlatról. A budapesti kiállítást követően Koczka magyar állami ösztöndíjasként egy évig Rómában, a Képzőművészeti Akadémián tanult, később további egy évig tanulhatott az olasz állam költségén Rómában, a Szent Lukács Akadémián.

A II. világháború fejleményei miatt Koczkának el kellett hagynia Olaszországot. Hazatérve 1944-ig dolgozik néptanítóként, majd 1956-ben megfesti a Verhovinka című képet, amely meghozza számára a megérdemelt sikert (a képet jelenleg az Ukrán Nemzeti Múzeum őrzi). Az ötvenes évek végétől képei bejárták a világot. 1978-ban megkapja az érdemes művész, majd 1982-ben az Ukrajna Népi Festőművésze címet.

1945-től egészen haláláig, 1987-ig élt és dolgozott a Vinynyicsna utcai házban. Életének fontos kelléke volt az a ma is működő barométer, amely az ágya felett látható. A természetjáró festő minden reggel ennek a kis műszernek a segítségével "informálódott" az aznapi várható időjárásról.

Maga a műterem ma is valami pozitív aurával, kisugárzással bír. A szoba közepén festőállvány, rajta egy félkész vászon, egy asztalkán festékek, ecsetek. A fal melletti polcon hegedű, fölötte Koczka édesanyjának portréja, egy Rómából hozott Szűz Mária-plakett és a Skoljarka című festmény.

"Sok látogatónk számol be arról, hogy "valami megérinti", amikor ide belép. Egyetértek velük, hisz megannyi érzés, szín, művészi ihlet, gondolat zsúfolódott ebbe a kis térbe és persze a falakon látható képekbe. Ez nem múlt el nyomtalanul. Ha engem kérdez, Koczka András képei élnek. Itt, az ajtó fölött látható egy hajnali ködbe burkolózó hegyormot ábrázoló festmény. Amikor kora reggel a szemközti ablakból rátűz az első napsugár, a köd eltűnik, a fény bevilágítja a festett tájat, és szinte a vásznon is felkel a nap. Csodálatos. A többi festmény színei is égnek, lobognak, ami élő lüktetést ad a képeknek" – mondja az igazgatónő.

A moszkvai Tretyakov Képtár 13 Koczka András-alkotással büszkélkedhet, de látható Koczka-festmény a római Kortárs Művészetek Múzeumában is. Az ungvári emlékmúzeumban összeállított kiállítás-katalógus szerint a kárpátaljai festő alkotásait bemutatták többek között Japánban, Kínában, Indiában, Mongóliában, Spanyolországban és Finnországban is.

A művész otthonában rengeteg befejezetlen képet őriznek. Koczka előszeretettel festett portrékat. Vászon elé ültette a kiszemelt modellt, néhány alkalom során megfestette az arcot, a figurát viszont csak később készítette el. Ehhez egy mindig "kéznél lévő" ember nagyságú próbababát hívott segítségül. A mindenes "manöken" ma is ott áll az egyik sarokban.

"Egy fiúcska nemrég megkérdezte: a festő bácsi tudott pókhálót festeni? Nem értettem a kérdést. Aztán a gyerek elmondta, hogy úgy hallotta, a pókháló annyira finom és áttetsző, hogy szinte lehetetlen megfesteni. Hát ilyen a mi munkánk. Sokévi kutatás, adatolás, katalogizálás után is kaphatunk olyan kérdést, amire nem tudunk válaszolni..." – mondja búcsúzóul Olena Mjasziscseva.

Fizetett szolgáltatásként a festő által összegyűjtött művészeti szakkönyvek, képkatalógusok, albumok is megtekinthetők.

P. Zs.

A múzeum munkanapokon fogad látogatókat, kijevi idő szerint reggel 9.00 és este 18.00 óra között. Ebédszünet 12.00-13.00 óra között.

Tel.: (8222)-3-06-91.

Cím: Ungvár, Vinnyicsna u. 20.