A Feszty-körkép: a teljes munkácsi panoráma

Megtaláltuk a vázlatok elkészítésének pontos helyszínét!

Feszty Árpád A magyarok bejövetele című hatalmas körkép megálmodója. A millenniumra készített mű Budapesten a II. világháborúban súlyosan megsérült. A millecentenáriumra restaurálták, s azóta Ópusztaszeren tekinthető meg. Alapos előtanulmányok után Feszty Árpád társaival együtt Munkácson készítette a körkép vázlatait.

A művész egyrészt ismerhette az Anonymus Gestájában gyökerező, a várossal kapcsolatos, honfoglalás kori mondát, amelynek egy kibővített változata a XIX. század első felében már írott formában is hozzáférhető volt, másrészt Feszty Jókai Mór nevelt lányának a férjeként apósától közvetlenül is hallhatott e város gyönyörű fekvéséről, ugyanis a nagy romantikus mesemondó Munkácsy Mihály társaságában járt itt 1882-ben. Egyébként Feszty eleve Jókai javaslatára választotta témájául a honfoglalást, miután 1891-ben Párizsban megtekintette a napóleoni háborúról festett panorámát, és ennek hatására egy nagyszabású körkép megfestését határozta el.

A 120 méter hosszú, 15 méter magas és 38 méter átmérőjű, illetve több mint 2000 figurát felvonultató alkotás 1892-től 1894-ig készült. Feszty gondos előtanulmányok után, neves festőművészek bevonásával kezdett hozzá a munkához. Még felesége, Jókai Róza (Laborfalvy Róza unokája) is részt vállalt az alkotásban: a sebesültek és halottak megfestése lett az ő feladata. (Egyébként férjéhez hasonlóan ő is elvégezte a Müncheni Akadémiát.)

Mivel az alkotás témája a magyarok bejövetele, sokan azt gondolják, hogy a hátteret Verecke vidéke képezi. Ám a körkép teljes egészében Munkácsot és környékét ábrázolja. Egyértelműen felismerhetőek a várost körülölelő hegyek, a csendesen hömpölygő Latorca és a nyugati irányban elnyújtózó alföld, amelynek határán méltóságteljesen magasodik a várhegy.

Megítélésem szerint a művészek több munkácsi dombra is felkapaszkodtak a minél hitelesebb panoráma megörökítése végett. Végigjártam a körkép reprodukciójával a kezemben a lehetséges helyszíneket. Az egyik a munkácsi Csernek-hegy (Klastrom-hegy) egyik nyugatra néző magaslata volt. A városban ez idő tájt közismert monda szerint honfoglaló őseink a vereckei átkelés után először ezen a dombon álltak meg pihenni: Feszty a történelmi hitelesség szempontját figyelembe véve felkapaszkodhatott erre a festői magaslatra, ahonnan egyébként az egyik legszebb rálátás nyílik a városra és környékére is. A festők másik helyszíne a város délkeleti határában található Pál-hegy lehetett, amelyen egyébként évszázadokkal ezelőtt a pálosok kolostora tekintett le a festői munkácsi panorámára.

Már ezeket a magaslatokat bejárva is egyértelmű volt számomra, hogy a körkép teljes egészében Munkácson készült, csupán azt az egyetlen pontot kellett még behatárolni, ahol a művészek festőállványai állhattak. A napokban azután sikerült minden kétséget kizáróan meghatároznom ezt a pontot, amely a város keleti részén a kendereskei magaslaton található. Csodálatos érzés volt szinte méteres pontossággal behatárolni azt a helyet, ahol a körkép vázlatai készültek. Erről a helyszínről ugyanis a tájoló precizitásával, lépésről lépésre beazonosítható a körképen megrajzolt táj, olyannyira, hogy gyakorlatilag pontosan egymásra helyezhető a Feszty-körkép és a lefényképezett munkácsi panoráma: a Zsornyó kettős csúcsa, előtte a Csernek-hegy, balra a Lovácska, majd a rónaságból kiemelkedő várhegy, a távoli Beregszász környéki dombok, a Pál-, a Nagy-, illetve a Pap-hegy, előtérben a Kamjanka domb, amelytől balra a Szentmiklós fölött jobbra tartó Borló vonulatai búcsúznak a Latorca völgyétől.

Feszty és művésztársai több helyszínen is dolgoztak, rengeteg vázlat készült, de mindebből kizárólag a munkácsi panoráma került fel a körképre. A Vereckei-szorosra is csak egy sziklás rész emlékeztet, amelyet a munkácsi kamjankai domb oldalába festettek bele.

Feszty Árpád tehát nem egy több részből mesterségesen összeállított, elképzelt tájat alkotott meg, hanem teljes egészében, realisztikus hitelességgel festette meg a kendereskei magaslatról a ma is elénk tárulkozó festői munkácsi tájat.

Nagyon érdekesek a munkácsi lapokban 1892 szeptemberétől fellelhető hírek a körképen dolgozó művészek itt-tartózkodásáról. Megtudjuk, hogy a festők szorgalmasan dolgoztak a panoráma-képen, akikhez rövidesen csatlakozott a tájképeiről híres Spányi Béla is. Az egyik csoport a Munkács határában fekvő Kendereskén táborozott le, a másik művésztársaság Alsó-Vereckére látogatott el a Vereckei-szoros megtekintése végett, ahol vázlatokat is készítettek.

Érdekes az a színfoltja az írásnak, amely báró Mednyánszkynak egy kalandjáról tudósít a Mária-napi búcsú alkalmából: "Barangolása közben egy vasúti őr gyanakodni kezdett és igazolásra szólította fel Frigyesfalva közelében, de az állomásfőnök szívessége folytán minden nagyobb veszedelemtől megszabadult."

Egy másik hírből megtudjuk, hogy a művészek rövidesen elhagyták Kendereske mellett felállított sátrukat, és az Ung megyei Szlatinára mentek, "ahol az lesz feladatuk, hogy a bevonulást határoló hegycsoportoknak másik részét is megrajzolják. Két hétig fognak a helyszínen időzni, amely idő alatt elkészítik e vázlatokat és azután mindnyájan Budapestre mennek, hogy a fölvett vázlatokat Feszty Árpád epreskerti műtermében kidolgozzák és megrajzolják."

Báró Mednyánszky László és Újváry Ignác is - kinek korai képei nagyobb történelmi kompozíciók - dolgozott itt két hétig. Ez alatt az idő alatt a körkép vázlatai mellett önálló alkotásokat is készítettek. "A festőművészek közül e vázlatokon kívül különösen Mednyánszky és Újváry egy pár fölvételt is csinált, amelyekkel találkozni fogunk a képzőművészeti társulat őszi kiállításán". A sajtó prognózisa igaznak bizonyult, ugyanis a Műcsarnok az évi tárlatán valóban szerepeltek a "munkácsi művészhetek" alkotásai. Az egyik forrásból tudjuk, hogy a budapesti kiállításon "a legnagyobb értéket Mednyánszky Latorca-parti képe - "Munkács vidékéről" - jelentette; ezt a király vette meg."

Majd 1894-ben a körkép elkészültéről is olvashatunk híradásokat a helyi sajtóban, amelyek azért is érdekesek, mert a két évvel korábbi itteni munkálatokról is beszámolnak, értékes részletekkel egészítve ki ismereteinket: "Ama pár hétnek, mit Feszty Árpád s művész társai 1892 augusztusában Munkács vidékén töltöttek, érdekes és maradandó nyomai vannak festészetünkben. Mindenki emlékszik Munkács város e nevezetes pár hetére, a művészeket ért híres nevezetes kalandokra, Mednyánszky báró frigyesfalvi fogságára, mit "kém" gyanánt volt kénytelen végig szenvedni, az uradalmi juhászkutyák csekélyfokú műszeretetére, az elegáns Fesztyre, a kevésszavú Ujváryra, az egész kis nomád művész társaságra, kik jókor reggel a Latorca hídján, napközben a közeli hegyeken-dombokon sátrak alatt vették fel vázlataikat s estére csengős-bongós fiákereken robogtak a "Csillag" szállóba.

Mindig ez érdekes napokra gondoltam vissza, valahányszor a Műcsarnok kiállításain oly képpel találkoztam, mikhez e munkácsi pár hét adott a művésznek tárgyat, inspirációt... Hirtelenjében csak Ujváry két képét, a Pásztorlánykát s az Anyai boldogság címűt említem fel...(és) Mednyánszky báró Latorca-parti (festményét)... s híres esti tájképét: íme, egy év kiállításán is mennyi nyoma a munkácsi művészheteknek.

De mindez csak bevezetés volt a művészek részéről. Igazi, hosszú, kétéves, bravúros munkájuk a nagy körkép: "A magyarok bejövetele" volt. S jól esik ismertetésemet avval kezdeni, hogy nekünk munkácsiaknak, valamivel több közünk van ez alkotáshoz! Ott voltunk eredeténél, ösmerjük genezisét, a mi vidékünk van benne lefestve."

Popovics Béla