"Csupa szorgos, vendégszerető, erkölcsi tartással rendelkező emberrel találkoztunk"

Nagyberegen tartotta 250. előadását az Ördögszekér Vándorszínház

Július 15. és 26. között Kárpátalján turnézott a budapesti Ördögszekér Vándorszínház. Az öt éve működő színtársulat két neves jubileumot is ünnepelt vidékünkön: a csapat múlt szombaton, Nagyberegen tartotta 250. színpadi előadását, továbbá július 19-én, Salánkon adta elő 125. alkalommal a Pajzán énekek c. produkcióját. A társulat másik előadása Hans Sachs A lovag meg az ibolya című komédiája volt.

A társulat fiatalokból áll, akik a Magyar Rádió egykori Gyermekstúdiójában tanulták a színészmesterséget és dolgoztak rádiós gyermekszínészként. Művészeti vezetőik Varsányi Anikó, a Magyar Rádió főrendezője és Papp János színművész.

"A közös rádiós "múltunktól" eltekintve a civil életben szinte mindnyájan mással foglalkozunk, van köztünk középiskolás, főiskolai és egyetemi hallgató, elsőéves színművészetis, de pl. informatikus, tanárember is. Amatőr-félprofi színháznak valljuk magunkat. A Vándorszínház a mi közös szerelmünk, hobbink" – mondja Bódy Gergely, a társulat művészeti titkára, aki az idén diplomázott az ELTE bölcsészkarán, emellett a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves, rendező szakos hallgatója.

A társulat év közben a budapesti Komédium Színházban játszik, illetve vidéken szerepel, majd az így keresett pénzből nyaranta turnézik. A csapat vándorszínházként Somogy megyében "debütált", majd a következő években játszott Erdélyben, a Vajdaságban, idén pedig Kárpátalját járják be. Az erdélyi vendégszereplésüket még 90%-ban maguk "szponzorálták", míg idei turnéjukhoz már sikerült jelentős támogatói hozzájárulást szerezni.

"Jól éreztük magunkat Kárpátalján. Horkay Sámuel idegenvezetésével beutaztuk a vidéket, jártunk a Vereckei-hágón, a szolyvai emlékparkban, a Szinevéri-tónál, megnéztük a munkácsi várat, a huszti várromot – mondja Tóth Zsuzsanna, aki foglalkozását tekintve közgazdász. – Ám ennél is nagyobb élményt jelentett sétálni a magyar falvakban, beszélgetni az itt élő emberekkel. Mi, Magyarországon azt tudjuk a határon túli vidékekről, amit a média közvetít. Ennek alapján Kárpátalja viszonylatában szegénységre, elesettségre, szomorúságra, bánatra számítottunk. Ezzel szemben csupa szorgosan munkálkodó, vendégszerető, erkölcsi tartással rendelkező emberrel találkoztunk, akik tenni kívánnak azért, hogy jobb legyen az életük. Láttunk fejlődő városrészeket, takaros, mondhatni jómódú falvakat, és örülünk, hogy ezt az arcát is láthattuk ennek a vidéknek".

"11 nap alatt 9 előadást tartottunk, mialatt számos kedves élménnyel gazdagodtunk. A barkaszói Gyuszi bácsi például azt mondta, hogy az ő falujukban utoljára Fedák Sári játszott magyarországi színtársulattal. Csongoron megtudtuk, hogy a Pajzán énekek kedvcsináló hatása nélkül is nagyon sok a gyerek. Salánkon ízes bográcsgulyás mellett énekeltünk, nótáztunk vendéglátóinkkal. Muzsalyban Vidnyánszky Éva azt mondta, hogy az Ördögszekér előadása után reméli, a helyi gyermekstúdió fellépéseit is többen nézik majd meg. Úgy érzem, nem dolgoztunk hiába, és arra is büszkék vagyunk, hogy társulatunk "megélte" a 250. előadását" – mondja Papp János színművész, társulatvezető.

A színészgárda férfi tagjai a kárpátaljai lányokat dicsérték, mondván, azok nemcsak szépek, de csinosan, helyenként merészen öltöznek. A hölgyek a barkaszói Éva néni csokis-gyümölcsös süteményéért lelkesedtek, melyhez foghatót még nem kóstoltak a nagy Budapesten.

Negatív élményként a beregszászi piac húscsarnokát említették, ahová vásárlási céllal tértek be a csapat "kajafelelősei", de aztán úgy döntöttek, ittlétük idején inkább nem fogyasztanak húst. Majd a reprezentatív, helyenként túlméretezett falusi kultúrházak is szóba kerültek, melyekből építőik vagy eleve "kifelejtették" az illemhelyet, vagy az "nem emberi használatra való".

A vándorszínház kárpátaljai vendégjátéka a Nemzeti Kulturális Örökség Alapprogramjának miniszteri keretéből és az Illyés Közalapítvány támogatásával jött létre. Az előadások szervezését a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vállalta, a társulat szállását a Rákóczi főiskola beregszászi szakkollégiuma biztosította.

Popovics Zsuzsanna