Janicsák István: "Ha hívnak, szívesen jövünk máskor is"

Kárpátalján járt a Zizi Labor

2004. szeptember 17., 10:00 , 192. szám

A nyolcvanas évek magyarországi könnyűzenei életének sztárjai, a Zizi Labor együttes és a veresegyházi asszonykórus hosszú szünet után nemrég ismét összeállt és turnézik. A csapat 18 év közös zenélés után most először lépte át a magyar–ukrán országhatárt és adott koncertet a hétvégén Csongoron. A dalszövegíró, énekes Janicsák Istvánt a zenekar újjászervezéséről, a vidékünkön szerzett tapasztalatairól kérdeztük.

– Hogyan állt össze a nyolcvanas években a Zizi Labor és hogyan "találtatok egymásra" az asszonykórussal?

– Az ősegyüttest nagyon jól képzett vendéglátó-ipari zenészek hívták életre, jómagam szövegíróként társultam hozzájuk. Véletlenek sorozata, hogy végül az együttes énekese lettem, majd pedig megcsináltuk a Hawky talk women-t a veresegyházi asszonykórussal. A világon a mai napig egyedülálló, hogy egy popzenekar ilyen sikert érjen el egy népi kórussal. Korábban a veresegyházi népdalkör külön vezetővel, saját vonalon működött, manapság azonban az asszonykórus csak velem lép fel, gyakorlatilag mi képezzük a zenekart.

– A kilencvenes évek elején a sikerek ellenére eltűnt az együttes.

– Igen, ez a rendszerváltás ideje volt, és szándékos volt az eltűnésünk a nagy nyilvánosság elől. Mi nem tudtuk felvállalni, hogy valamelyik párthoz tartozzunk. A régiek közül sokan váltak e korszak áldozataivá, mert jöttek a nyugati "új" dolgok, és csak azok maradtak akkoriban fenn jó pénzért, akik tudtak valahová, valamelyik párthoz csatlakozni. Ráadásul mi sokan voltunk, s bár hívtak minket ide is, oda is, nem akartuk, hogy beskatulyázzanak.

– Hogyan léptetek újra a nagyközönség elé, mivel telnek a napjaitok, mire készültök?

– Úgy gondoltuk, hogy most tudunk valami újat adni. Jelenleg már közel 40 fellépésen vagyunk túl az idei turnénk során, szóval járjuk az országot. Most éreztük meg, hogy milyen nagy szeretettel fogadnak bennünket, és elhatároztuk, hogy jövő tavasszal összehozunk egy nagykoncertet. Addigra elkészül a dupla albumunk is. Az egyik a régi Zizi Labor-dalok feldolgozását, míg a másik az új dalokat tartalmazza majd. Szeretnénk kiadni egy könyvet is a veresegyházi asszonykórusról. Bár már megjelent egy könyv a Zizi Laborról 1987-ben, de az asszonyokról még senki sem írt. Arról írnék Juli néni személyében, hogyan kerültek be a könnyűzene világába, például Freddy Mercury mellé a Népstadionba. Dolgozunk egy retro honlapon is, ami az Interneten az első lenne. Itt a Zizi Labor 18 évét mutatnánk be, az eseményeket, a klipeket, képeket, lehet majd böngészni, még játékok is lesznek a www.zizilabor.hu címen, várhatóan az év vége felé.

– Először jártok Kárpátalján. Milyen érzés?

– Életemben először léptem át ezt a határt, de nem ismeretlen számomra ez a helyzet, sok évvel ezelőtt Magyarországon is hasonló állapotok uralkodtak. Ahogy látom, nincs csatorna, gázvezeték, és hiányzik még ez meg az. Az emberek viszont nagyon egyszerűek és kedvesek, akárcsak mi. Otthon érzem magam, mert nem ismeretlen ez a környezet. Úgy érzem, mintha hazajöttünk volna, és ha meghívnak, szívesen jövünk máskor is.

-lia-