Beszólt a politika?

Horváth Sándort, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztő-helyettesét információink szerint október 1-jei hatállyal kinevezték a Kárpátaljai Állami Televízió- és Rádiótársaság magyar szerkesztőségének élére. A korábbi titkolózás és tagadás ellenére tehát igaznak bizonyult a hír: a magyar szerkesztőség vezetésével politikust, politikailag elkötelezett közéleti személyt bíztak meg.

A szerkesztőségi vezetőváltás, Kulin Zoltán, a korábbi főszerkesztő áthelyezése-előléptetése furcsamód nem volt hír a kárpátaljai magyar sajtó számára. A Kárpátalja erről szóló írását ellenben kritika érte, mégpedig éppen a frissen kinevezett Főszerkesztő Úr részéről.

A Kárpáti Igaz Szóban közölt "Tények" című írása szerint lapunk "enyhe hisztériát" keltett a téma körül. Mégis mivel? Azzal, hogy rákérdezett, ki lesz a felelőse a kárpátaljai magyarságról szóló tévéadásoknak? Más. Horváth állítja: szeptember 25-én (azaz szombaton) kérték fel a főszerkesztői posztra. Lapunk megkeresésére ezek szerint korábban ezért nem tudott információval szolgálni. Utólag a kérdésnek ugyan nincs jelentősége, de azért megkérdeznénk: az illetékes állami hivatalban mióta munkanap a szombat? Netán levélben, esetleg nem hivatalos úton jött a felkérés?

Arról, hogy a magyar szerkesztőségben mennyi a munka, az elkövetkezőkben az új főszerkesztő is megbizonyosodhat. Abban viszont téved (csúsztat?) a "Tények" írója, hogy a Kárpátalja megkérdőjelezte volna a magyar tévé munkatársainak szakértelmét, felkészültségét. Írásunk arra akart utalni, hogy a magyar tévészerkesztőség a szükségesnél kevesebb munkatárssal kénytelen dolgozni és nem könnyíti meg a stáb munkáját, ha ezentúl nem tévés szakember vezeti azt.

Horváth Sándor ugyanakkor nem reagált cikkünk egy ezeknél lényegesebb momentumára, amely pedig fel kellett volna hogy tűnjön egy szakmai becsületére valamit is adó médiaszakembernek: arra tudniillik, hogy ő az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség Országos Tanácsának alelnöke, aki a magyar rendezvényeken már nemegyszer képviselte Gajdos István szociáldemokrata politikust. A kérdés tehát nem az, van-e feszültség az új és az áthelyezett főszerkesztő között, vagy hogy milyen lesz kettejük "együttműködése". Arra lennénk kíváncsiak, miként kíván a politikus-főszerkesztő eleget tenni a kisebbségi tévézés olyan kritériumainak, mint a politikai semlegesség, az objektivitás. Más szóval, a közvéleményt és a szakmát pillanatnyilag elsősorban az érdekelné, milyen minőségében kapott új feladatot a volt újságíró: mint médiaszakember vagy mint párthű politikus?

Popovics Zsuzsanna