"Igazi katonatemető, zarándokhely"

Interjú dr. Holló József Ferenc vezérőrnaggyal

2004. október 15., 10:00 , 196. szám

Ungváron a napokban katonatemetőt avattak a világháborúkban elhunyt magyar katonák emlékére. Az eseményen részt vett dr. Holló József Ferenc vezérőrnagy, aki a Magyar Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma főigazgatójaként sokat tett azért, hogy a 2003 májusában Rudkinóban (Oroszország) felavatott II. Magyar Központi Katonai Temető után vidékünkön is méltó sírkertek őrizzék az itt nyugvó magyar honvédek emlékét.

– Október első napjaiban három magyar katonai temetőben emlékeztek katonai tiszteletadással a vidékünkön elesett magyar honvédekre. Mit jelent ez?

– Azt hiszem, az együttműködő ukrán partnereinkkel együtt sikerült jót tennünk. Megemlékeztünk azon magyar honvédekről, akik Ungváron, Ökörmezőn, Vorohtán nyugszanak, fejet hajtottunk áldozatvállalásuk előtt. Jót tettünk azokkal is, akik a háborúban elvesztették hozzátartozójukat. Ők több mint 60 év után most végre felkereshetik szeretteik nyughelyét és leróhatják kegyeletüket. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum pontosította a keresztekre felkerült neveket és az elhunytak katonai rendfokozatát. Úgy gondolom, a kegyeletteljes katonai megemlékezés a végtisztesség megadásának méltó módja és egyben egyfajta adósságtörlesztés azokkal szemben, akik magyar honvédként vesztették életüket a hatvan évvel ezelőtti világégésben, illetve az első világháborúban. Ugyanakkor példát mutattunk a fiatal generációknak is, mert múlt nélkül nincs jövő.

– Mit kell tudni az ungvári katonai temetőről?

– 114 sírkeresztet állítottunk fel ebben a temetőrészben. A fennmaradt temetőkataszterből, a levéltári dokumentumokból pontosan be tudtuk azonosítani az itt eltemetett katonák adatait. A temetőt annak eredeti helyén alakítottuk ki, a sírkeresztek sorrendje is megfelel a korábbi elrendezésnek. A keresztek magyar katonai fejfák. A feliratok táblái savmentesek, ellenállnak az időnek. Az itt nyugvó magyar honvédek adatai ezenkívül megtalálhatók a Hadtörténeti Intézet és Múzeum weblapján is, valamint a www.hadifogoly.hu honlapon.

– Magyarország és Ukrajna kormányai között még 1996-ban megállapodás született a hadisírok gondozásáról, s a mostaniak voltak az első hivatalos megemlékezések az elhunytakról. Lesz-e folytatás?

– Mindenképpen. Oroszországban kezdtük a munkát, s most végre eljutottunk Ukrajnába, Kárpátaljára. A továbbiakban tervezzük azoknak a hadifogolytáboroknak a felkutatását, melyek Kijev felé haladva nagyon sok halottat hagytak hátra. Tervesítjük a feladatokat, majd megpróbáljuk előteremteni a szükséges anyagi eszközöket. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum az ungvári temetőt mintegy kegyeleti ajándékként nyújtotta át a városnak. Hat munkatársam dolgozott itt, akik katonai rendfokozattól, mérnöki, tanári beosztástól függetlenül betonoztak, lapátoltak, szereltek, ha kellett. Akadtak nehézségek, de a feszített ütemű munkának végül meglett az eredménye: egy igazi katonai temető, olyan kegyeleti zarándokhely, mely begyógyítja a régi sebeket.

Popovics Zsuzsanna

"Itt nyugszik apám"

Az ungvári katonai temető egyik keresztjére már a sírkert avatásának napján koszorú került. Farkas Árpád Szegedről utazott Kárpátaljára, hogy felkeresse édesapja, Farkas Imre végső nyughelyét. A magyar királyi hadsereg főhadnagya 1944. október 25-én hunyt el.

"Olyan valaki hozta meg édesapám halálhírét, aki ’44-ben maga is itt volt a temetésén. Ötéves voltam akkor. Közel két éve fiammal együtt már jártunk Ungváron, és felkerestük a régi magyar katonatemetőt. Édesapám sírhelyét akkor ugyan nem találtuk meg, de jó volt tudni: itt nyugszik valahol. Nagy dolognak tartom, hogy most létrejött ez az emlékhely. Ez a temető valóban a megbékélés, az összetartozás jelképe, éppen ezért az avatáson személyesen is megköszöntem Holló József tábornoknak, a Magyar Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársainak áldozatos munkájukat" – mondta el lapunknak Farkas Árpád.