"Menj, öld meg!"

Eltették láb alól az erőszakos családfőt

Október elején a nagybereznai járási Hajasd (Voloszjanka) település közelében egy a vasút által már nem használt fedetlen aknában mumifikálódott holttestre bukkantak az ott játszó gyerekek.

Volodimir előszeretettel nézett a pohár fenekére, és ez a rossz szokása vezetett a munkahelyéről, a vasúttól történő elbocsátásához is. Mindennap italozott, s ilyenkor valósággal kivetkőzött magából, rendszeresen verte feleségét, Nagyiját és gyermekeit.

Múlt év őszén olyan pletykák terjedtek el a faluban, hogy a család végre megszabadult a zsarnoktól, Volodimir visszatért szülőfalujába, a Lemberg (Lviv) megyei Borinyába. Fél év múlva Nagyija édesanyja elújságolta a szomszédoknak, hogy lánya értesítést kapott férje haláláról. Mindez, mint később kiderült, csupán félrevezetés volt...

A vasúti aknában felfedezett mumifikálódott holttestből jószerivel csak a csontváz maradt meg. A halottkémek koponyatörést állapítottak meg az áldozatnál, kiderítették továbbá életkorát és személyazonosságát is. Ebben nagy segítséget nyújtott az áldozat matrózingének maradványa, valamint két fémgomb, melyekből kiderült, hogy annak köze lehetett a vasúthoz. A helyszínelés során a körzeti rendőr vetette fel: "Nem Volodimir holtteste ez véletlenül? A faluban csak ő hordott matrózinget..." Hogyan értelmezzék ebben az esetben a család értesítését Volodimir elutazásáról és a haláláról szóló táviratot? – töprengtek a rendőrök.

Hogy választ kapjanak e kérdésekre, a szomszédos megyéhez fordultak információért. Onnan azt a tájékoztatást kapták, hogy Volodimir öt éve nem járt szülőhelyén, s a borinyai anyakönyvi hivatalban sem találtak bejegyzést a férfi haláláról.

A hajasdi lakosoktól a nyomozók megtudták ugyanakkor, hogy több mint egy éve akkor látták utoljára Volodimirt, amikor családjával együtt szénát gyűjtött. Az egyik szemtanú szerint munka után veszekedés tört ki a család tagjai között.

A családtagok a napvilágra került tények ellenére váltig hangoztatták, hogy semmit sem tudnak a megboldogult hollétéről. A házkutatás során azonban olyan nyomokra bukkantak, melyek arra utaltak, hogy ott gyilkolták meg a családfőt. A férfi vérének maradványait nem csupán a matracon, hanem a szőnyeggel letakart falon és a plafonon is megtalálták.

A bizonyítékok súlya alatt a családtagok végül beismerő vallomást tettek. A részeg Volodimir és a családtagok között a szénagyűjtés során veszekedés tört ki, s amint hazaértek, a férfi ütlegelni kezdte feleségét és gyermekeit. A legtöbb ütést lányára mérte, aki az ökölcsapásoktól a padlóra zuhant, ám apja ekkor sem hagyta békén, tovább rugdosta.

A lányhoz ekkor érkezett randevúra 19 éves falubeli udvarlója, Vaszil. A könnyes szemű, vérző lány láttán a fiú megkérdezte, mi történt. Az elkeseredett lány csak ennyit mondott: "Menj, öld meg! Látod, mit művelt velünk?!" Néhány másodpercnyi töprengés után a fiú kést húzott elő a zsebéből és bement a házba, ahol Volodimirt szó nélkül háromszor hasba szúrta. Amikor az a padlóra került, Vaszil egy keze ügyébe eső fadarabbal verte halálra a családfőt.

Amint azt Volodimir Selepec, a Megyei Belügyi Főosztály nyomozóosztályának vezetője a Kárpátaljának elmondta, ezután a férfi hulláját katonakabátba tekerték, talicskára rakták, s az éj leple alatt elásták az erdő szélén. A gödör azonban nem volt elég mély, ráadásul a helyi lakosok telkeinek közelében vájták el a holttestet, s attól tartottak, hogy valaki rábukkanhat arra, ezért két nappal később kiásták a testet, s a falu közelében található vasúti alagúthoz vonszolták, ahol a hullát egy fedetlen aknába dobták.

A Főosztály sajtószolgálatának közlése szerint a gyilkosság elkövetője előzetes letartóztatásban van, szándékos emberölés vádjával bűnügyi eljárás indult ellene. A nyomozószervek vizsgálják a családtagok szerepét a gyilkosságban, így nem kizárt, hogy rájuk is büntetőjogi felelősségre vonás vár.

Baráth József