Mezővári emlékezik

A sztálinizmus áldozataira emlékezünk

Az új évezred negyedik esztendejében hatvan éve, hogy a kelet felől érkező győztesek gőgös, kegyetlen embertelenséggel, a "háromnapos munka" megtévesztő indokával elhurcolták Mezővári férfilakosságának színe-javát.

2004. november 21-én a vasárnapi istentisztelet alatt emlékezünk azokra, akiknek nem adatott meg a visszatérés lehetősége. Hiába szállt kelet felé az aggódó édesanya remegő ajkú fohásza, hiába várta őket a hitvesi ölelés, a gyermekáldás öröme, vagy a felcseperedő gyermekük első kiejtett szavai, a három napból számukra örökkévalóság lett.

Szeretteink, nemzettársaink tragédiájának gyászos évfordulóján, mielőtt elhelyezzük a kegyelet virágait, fogjuk meg gyermekeink, unokáink, dédunokáink kezét, s így eggyé válva részesei lehetünk a lélekharang figyelmeztető zúgásának, amely messzire kiáltja, hogy ennek soha-soha nem szabad megtörténnie.

S vajon ma, évtizedekkel a történtek után, milyen jövő előtt áll a kisebbségi lét minden hátrányát megélt kárpátaljai magyar nemzetrész és ezen belül Mezővári lakossága? Megmaradunk, vagy elfogyunk lassan?

Bízzunk a jövőben - bár vannak tévelygőink - s egyenes gerinccel és hittel tegyük dolgunkat nemzeti létünk és megmaradásunk érdekében.

Berki Károly