A forradalom folytatódik

December 26.: harmadik forduló

Karácsony környékére választásokat kiírni nem tűnik túl jó ötletnek. A jövő év elejére halasztani a harmadik kört azonban még húzósabb lett volna a szervezés szempontjából. A Juscsenko-Janukovics mérkőzés december 26-i megismétlése tehát mindent összevéve belefér egy forradalmi helyzet logikájába. Mindenek fölött pedig az ellenzék egyértelmű győzelmét jelenti. Az, hogy Kucsma és Putyin is kifejezte ellenérzését a harmadik körös variánssal szemben, csak megerősíti, hogy Juscsenkóék egyelőre le tudják szkanderezni a hatalmat.

Figyelembe véve, hogy döntő fölényt élveznek, még mérsékeltnek is lehet tekinteni az ellenzék céljait. A mai forradalmat vezető "komszomolisták" még meg tudtak ismerkedni Lenin szövegeivel a forradalom levezényléséről. A bolsevik puccs vezérét pedig kétségtelenül szaktekintélynek lehet tekinteni a forradalmi hatalomátvétel témájában. Ő világosan megmondta, hogy a forradalmat gyorsan, erőszakosan, céltudatosan kell csinálni. El kell foglalni a hatalmi központokat, míg tart a lendület és a forradalmi lelkesedés, mert azok csillapodtával a hatalom lehetőséget kap sorai rendezésére, az ellencsapás megszervezésére.

Juscsenkóék uralják Kijev utcáit, a hatalomnak pedig nincs kit bevetni ellenük. Akkor pedig miért "bénáznak" mindenféle tárgyalásokkal, lehetőséget adva a hatalomnak az időhúzásra, ahelyett, hogy határozottan végigvinnék a hatalomátvételt? Ha Lenin élne, biztosan azt jósolná, hogy a vacilláló ellenzék most szalasztja el a győzelem esélyét. Leninék diadala azonban polgárháborúhoz vezetett, nem is beszélve a további következményekről. Juscsenkóéknak tehát ahhoz, hogy békésen átvehessék a hatalmat az egész ország felett, szabályos, vitathatatlan választási győzelemre van szüksége.

Eléggé meg van-e rendülve a hatalom ahhoz, hogy a december 26-i voksolás nagyságrendekkel szabályosabb legyen, mint az előző két forduló? Ebben az ellenzék sem biztos, amit jól mutatnak a követelései: a Központi Választási Bizottság lecserélése, a választási törvény módosítása, Janukovics kormányfő leváltása. Ha mindezt el tudják érni, akkor valóban egy lépésre kerülnek az áhított végső diadaltól.

A hatalom újból a politreformot vette elő az ellenzék megosztására - egyelőre sikerrel. Moroz ismét az egyébként teljesen lejárt kommunistákkal került egy platformra abban, hogy a hatalommal együtt egy utolsó kísérletet tegyenek az elnöki jogosítványok megnyirbálására, mielőtt azok Juscsenko kezébe kerülnek. Vagyis csak a politreformmal együtt szavaznak a Központi Választási Bizottságról és az elnökválasztást szabályozó törvény módosításáról. Az ellenzék egysége tehát repedezik.

A hatalompárti táborban azonban jóval nagyobb a felfordulás. Képviselői minden szinten (így Kárpátalján is) falkákban állnak át a nyerésre álló oldalra. Többen kiléptek a parlamenti szocdem frakcióból is. Tihipko, Janukovics kampányfőnöke levált a donyecki csoportról és önálló manőverezésbe kezdett. Arra számított, elindulhat hatalompárti jelöltként egy elölről megismételt elnökválasztási kampányban, azonban Kucsmával, Putyinnal együtt csalódnia kellett.

A keleti-délkeleti régiók vezérei közben behúzták a farkukat. Ezzel az ország szétszakadásának a lehetősége, ha nem is tűnik el teljesen, jelentősen elhalványodott. A kezdő szeparatisták vagy a központi hatalom viszonylag határozott fellépésétől, vagy a nem elég lelkes orosz támogatástól, esetleg a kettő keverékétől torpantak meg, a végeredmény szempontjából azonban ez nem lényeges.

Jobb lenne, ha a régiók visszavonulása Putyin önmérsékletének lenne a következménye. Minden oroszok cárját az ukrajnai krízis kapcsán többször keményen helyre tették a nyugatiak. Igaz, ő maga viselkedett "idegbajosan", amikor túl hamar ismerte el Janukovicsot elnöknek, és a nyugati vonallal szemben foglalt állást. Minden alkalommal figyelmen kívül hagyták felháborodását, mintha valami Türkmenbasi próbált volna beleszólni a világpolitikába.

A Szovjetunióval kapcsolatban emlegették, hogy az egyfajta Felső-Volta atomrakétákkal. Ez a megállapítás teljes egészében érvényes Oroszországra is. Idáig azonban nem emlékeztették ennyire egyértelműen Putyint arra, hogy az olajdollároktól eltekintve, országa egy rakás szerencsétlenség. Reméljük, e tény nyilvánvaló igazsága elég lesz ahhoz, hogy ez az északi despota ne próbálja meg széttépni az orosz érdekszférából kicsúszó Ukrajnát.

Sz. K. M.