Erdélyi munkássága a mi örökségünk

Erdélyi-album készül a festő halálának 50. évfordulójára

A Kárpátaljai Megyei Boksay József Szépművészeti Múzeum munkatársai egy évvel ezelőtt nagy munkára vállalkoztak, amikor elhatározták, hogy emlékalbumba gyűjtik Erdélyi Béla neves kárpátaljai festőművész vidékünkön fellelhető festményeit. A művész alkotói, szellemi hagyatékának szakmai feldolgozása szép munkának ígérkezett. A vállalkozást utólag még értékesebbé tette, hogy, mint köztudott, tavaly ősszel ismeretlenek kirabolták Erdélyi házát, eltulajdonítva a festő szinte valamennyi ott őrzött vásznát...

Erdélyi hagyatékának elrablása, özvegyének tragikus halála mélyen megrázta vidékünk közvéleményét és a kárpátaljai művészköröket. "A képek eltűnése katasztrofális vesztesége az ukrajnai, a kárpátaljai festőművészetnek" - fogalmaz Olena Prihogyko művészettörténész, a Boksay József Szépművészeti Múzeum szakmunkatársa, aki nemcsak szakértője, de magánemberként is szerelmese Erdélyi munkáinak.

- Sikerült-e időben dokumentálni a művész egykori otthonában "őrzött" képeket?

- Talán a gondviselés rendelte úgy, hogy még a tragikus eseményeket megelőzően mindent lefotóztak, dokumentáltak az Erdélyi-házban a múzeum munkatársai. Tudomásom szerint egyetlen vászon kivételével mindent elvittek a rablók. Nem hiszem, hogy a képek valaha is kikerülnek Ukrajnából, hiszen Erdélyi munkássága elsősorban saját szülőföldjének öröksége, itt jelent igazán nagy értéket mind művészetileg, mind lelkiek tekintetében. Anyagiakban mérve is országon belül érnek a legtöbbet ezek a képek. Sajnálatos, hogy bár nem első ízben törtek be tavaly a házba, a festő özvegye, Erdélyi Magda néni saját költségen nem tudta vagy nem akarta biztonsági berendezésekkel felszerelni otthonát. Kétségtelen persze, hogy állami pénzen vagy az illetékes állami főosztály költségén is érdemes lett volna beüzemeltetni egy riasztóberendezést. Múzeumunk egyébként több ízben felajánlotta az özvegynek, hogy vállalja a legértékesebb képek megőrzését, de a szeretett férj emléke nyilván erősebb volt az érveknél, így Magda néni nem egyezett bele ebbe.

- Milyen kincseket őriznek a kárpátaljai műgyűjtők, és hogyan védik értékeiket?

- Műgyűjtőink kollekcióiban megtalálhatók Boksay, Erdélyi, más magyar, illetve orosz, ukrán klasszikus alkotók művei, antik tárgyak, bútorok. Egy részükről a múzeum szakértői is tudnak, de természetesen nincs jogunk "kontrollálni" a magángyűjteményeket. Előfordul, hogy egy-egy kiállítás kedvéért "kölcsönkérjük" a magángyűjtők képeit, de ezeken sem tüntetjük fel, hogy konkrétan kinek a tulajdonát képezik. A gyűjtők sem sietnek nyilvánossá tenni kollekciójukat, ami érthető is, ha figyelembe vesszük, hogy több ízben váltak már rablás áldozataivá, és egyetlen olyan esetre sem emlékszem, amikor akár a tettesek, akár a képek nyomára bukkantak volna. Többségük saját otthonában őrzi értékeit, s általában riasztóberendezéssel igyekszik védekezni az illetéktelen behatolók ellen.

- Előfordul, hogy a magángyűjtők az önök múzeumában helyezik letétbe képeiket, egyéb műtárgyaikat?

- Nem, noha a múzeumban valóban teljes biztonságban vannak az értékek. Arról sincs tudomásom, hogy bármely műgyűjtő banki letétbe helyezte volna képeit. Úgy tapasztalom, hogy a festménygyűjtők nem feltétlenül tőkebefektetés céljával vásárolnak vásznakat, hanem egyfajta szerelemből. Aki kifejezetten szeret elmerengeni kedvenc festménye előtt, ezt leginkább otthon, kényelmes fotelében teszi... Magam nagyon sajnálom, hogy 25-30 évvel ezelőtt nem vásároltam néhány Erdélyi-, Boksay-, Koczka-képet. Nem a busás anyagi haszon miatt, hanem mert úgy érzem, nyugdíjas éveimben hiányozni fognak a szeretett festmények, főként Erdélyi képei...

- Melyik a kedvenc Erdélyi-képe?

- Nehéz lenne egyet kiválasztani a sok közül, s nem is csupán a képekről, hanem azok "magánéletéről" is szó van. Példaként szolgáljon az alábbi eset. Történt, hogy Erdélyi egyszer az akkor már működő megyei szépművészeti múzeumnak adományozta egy festményét. A sötét tónusú vászon egy gyönyörű, ugyanakkor szomorkás fiatal nőt örökített meg. A címe nagyon titokzatos: Sz. A. portréja (1938). Évekig rejtély volt, hogy valójában kit is ábrázol a kép. Néhány éve egy idős hölgy tért be a múzeumunkba, és kifejezetten ezt a festményt kereste. Mint kiderült, a látogató leánykori neve Szerényi Aglája, és ő az, akit Erdélyi anno megfestett. Aglája elmesélte, hogy 16 éves korában, amikor még Ungváron élt, Erdélyi Béla halálosan beleszeretett. Az akkor már negyvenes éveiben járó festő gyengéd érzelmeit nem nézte jó szemmel a fiatal leány jómódú családja. A nagy szerelem nem tudott kiteljesedni, a lányt hamarosan Budapestre vitték és feleségül adták egy jómódú ügyvédhez. Ha jól megnézzük a festményt, láthatjuk, hogy Erdélyi idősebbnek, érettebbnek ábrázolta a valóságban igen fiatal modelljét. Ki tudja, talán így akarta csökkenteni a köztük lévő korkülönbséget...

- Mit lehet tudni a készülő Erdélyi-albumról?

- Az album egy magánember gondozásában készül, aki nagy tisztelője az alkotónak. Az egyedi (és most már sajnos hiánypótló) katalógus gyakorlatilag nyomdakész. Több mint kétszázötven festmény fotóját tartalmazza, köztük a Boksay Múzeumban őrzött vásznakét (több mint száz), az Erdélyi-házból ellopott képekét, valamint a magángyűjtőknél lévő festményekét. A könyv szövegét hozzáértő, szakértő gárda készítette. Az utókor által a kárpátaljai festőiskola megalapítójaként számon tartott Erdélyi Béla 1955-ben hunyt el. Remélem, hogy halála 50. évfordulójára elkészül a neki és egyedülálló munkásságának szentelt album.

Popovics Zsuzsanna