Szervusz, Anya!

Országnyi távolságból írok, holott itt élünk egymás mellett a szögesdrót árnyékában. Igaz, neked a naposabb oldal jutott. Szóval, már egy éve, hogy nem találkoztunk. Ezalatt nálunk drágább lett az élet: felemelték a kenyér, a liszt, az üzemanyag árát. Amióta pedig a mi Viktorunkat megdobták tojással, már a tyúkok is drágábban tojnak. A rezsi, no meg a gyerekek taníttatása többet visz el, mint amennyi a fizetésem. Valódi árrobbanásról mégsem beszélhetünk, mert bölcs kormányunk idejében közbelépett. De így sem maradt el a nagy durranás! Mariupol mellett annyi lőszer robbant fel májusban - éppen a győzelem napja előtt - , amennyit a SALT-II. óta nem sikerült megsemmisítenünk. Nem kellett hozzá csak egy csikk...

Apropó, ha legközelebb megyek, viszek majd cigarettát, vodkát, dobronyi paprikát, barna kenyeret, meg valódi, csípős orosz mustárt. Nem a gyerekekkel küldöm, mert ők júniustól csak mindkét szülő beleegyezésével hagyhatják el az országot. Ehhez pedig ki kell fizetni a közjegyzői illetéket. Hiába mondtuk, hogy már megtettük januárban, amikor kiváltottuk a gyermekútlevelet, a zöldsapkások kijelentették: a szabály, az szabály, a hivatalnokok fizetése pedig alacsony. Így hát, miközben ti Európa újraegyesítésével fényeztétek a nyarat, gyerekeink itthon maradtak, és pucér Schengennel néztek a bizonytalan jövőbe. Akkor még nem tudtuk, hogy az év végén nálunk találjátok meg az élet sóját, és olcsó kárpátaljai cukorral fogjátok édesíteni az uniós életet. Emlékszem, ez azután történt, hogy folyami fuvarral több tonna vámmentes pillepalackot szállítottunk le hozzátok a Tiszán.

Válaszul akkor írtál nekünk egy levelet, amit a Mikulás tett kicsámpázott cipőnkbe. Tudod, arra a levélre gondolok, amiben azt írtad, hogy továbbra is drágák maradunk a számodra, de boldoguljunk ott, ahol vagyunk. Csíkszeredai és székelyudvarhelyi testvérem azóta nem áll szóba veled. Én túltettem magam ezen. Annál is inkább, mert Vátesz Feri bácsi az emeletről azt mondta, ő már látja azt az időt, amikor akadálytalanul juthatunk el egymáshoz. És én hiszek neki még akkor is, ha tippjei a sportpályán nem mindig jöttek be.

De nemcsak ti, mi is választottunk magunknak csillagot. Maratoni volt. Október 31-én kezdődött és még ma is tart ez a forradalom. Nem tudom, miért nevezik gesztenyésnek, amikor a citromról kellett lemondanunk a narancs javára. Szóval új államfőnk lesz. Nagyon sok tanulsággal járt a kampány. Novemberben például megtudtuk, hogy a Kalasnyikov vadászfegyver, hogy az üregi nyulat kézigránáttal ugrasztják ki a bokorból, és hogy baseballütővel is lehet focilabdát kergetni. Ja, hogy nem érted. Megmagyarázom: Ungváron, a sportpályán lefülelt szimpatikus fegyveres fiatalemberek a hivatalos tájékoztatás szerint a Zakarpattya labdarúgócsapat tartalékjátékosai voltak, akik éppen vadászatra készültek. Vadászatra egy nemzetiségi iskola ellen, ahol egy második Beszlánt akartak rendezni. A csapatkapitány azóta a belügyisek luxusszállójában dolgozik a catenacción.

De ne félts minket, Anya! Országnyi terheket viseljünk bár, de arccal az európai homokozó felé fordultunk. Elbúcsúztattuk a majmot és lett egy kakasunk, amelyik biztosan kikaparja a gyémánt félkrajcárunkat ezen a közép-kelet-európai szemétdombon.

Hogy mit kívánok az új esztendőre? Azt, hogy ha a 2004-es év Európa újraegyesítésének éve volt, akkor a 2005-ös legyen a nemzetcsaládé. Ebben a reményben búcsúzom.

Ölel 150 ezres kárpátaljai családod egyik fia.

Kulin Zoltán

(Elhangzott január 6-án az M2 Határátkelő c. műsorában)