Breatney Spears, Brad Pitt, Bruce Willis és a többiek

Viaszbábu-hírességek Ungváron

2005. január 21., 09:00 , 210. szám

A Szentpétervári Viaszbábu Múzeum anyagából látható kiállítás Ungváron, a Megyei Boksay Szépművészeti Múzeumban január 8. és február 6. között. A panoptikum életnagyságú viaszfigurái neves politikusokat, híres színészeket, népszerű írókat, humoristákat, énekes sztárokat mintáznak.

A viaszbábu-kiállítás meglehetősen népszerű, főként a fiatalok fotóztatják szívesen magukat a hírességek "társaságában". Akadnak viszont, akik szerint némely sztár, híresség viaszból megformált mása kevéssé "hasonlít" arra a képre, amelyet a közönség a mozifilmek, a tévé, a magazinok alapján alakít ki róluk.

– A bábuk egy része néhány évvel ezelőtt készült, azóta sokat változhattak a megmintázott alanyok. De a nem kortárs sztároknak is több "arcuk" volt pályafutásuk során. Jó példa erre Elvis Presley, akinek itt bemutatott fiatalkori viaszmása egyáltalán nem hasonlít a tíz évvel idősebb, enyhén öregedő és jócskán túlsúlyos énekesre – avat a viaszbábuk titkába a kiállítás tárlatvezetője.

A viaszbábu-készítés ráadásul művészet, itt is megengedett az alkotói szabadság, tudjuk meg.

Sokan egyébként úgy vélik, a figurák "alacsonyak", holott valójában valamennyi bábu "méret után" készült, azaz olyan magas, mint a megmintázott személy. Más kérdés, hogy egy államelnök, filmbéli akcióhős esetében sokan "elvárnák", hogy legalább egy fejjel magasabbak legyenek az átlagembernél. Tudomásul kell azonban venni, hogy a sztárok, hírességek is "emberből vannak".

Hogy kiket öntöttek viaszba a szentpétervári viaszművészek? A panoptikum politikusai: Leonyid Kucsma volt ukrán államfő, ifj. George Bush amerikai elnök, Vlagyimir Putyin orosz elnök, akik Oszama Bin Laden terroristavezérrel néznek farkasszemet. A híres színészek között ott áll a törékeny testalkatú Charlie Chaplin, az éppen halálos ütésre készülő Jean-Claude Van Damme, a sármos Bruce Willis, valamint a nagy sikerű Mátrix c. mozifilm feketébe bújtatott, felfegyverzett hősei. Az énekes-előadók sorát a Tatu énekes páros vezeti be, s ugyancsak látható (de nem érinthető!) a szexi Jennifer Lopez és Breatney Spears, akik ezúttal higgadtan viselik egymás társaságát. A dívák között Brad Pitt ücsörög némileg bágyadtan, a már említett Elvis Presley pedig mikrofonnal a kezében töri össze a női szíveket.

Mint megtudtuk, a viaszbábuknak csak a látható testrészeik – kézfejük, arcuk – készültek képlékeny viaszból, jól szabott ruhájuk valójában könnyű műanyag testet takar. Ennek oka, hogy a viasz nehéz, és ha a teljes bábu viaszból készülne, súlya a száz kilogrammot is meghaladná. Mivel pedig ezek "mobil" kiállítási tárgyak, fontos szempont, hogy könnyen szállíthatók legyenek.

Egy-egy viaszbábu elkészítése minimum három hónapot, de akár másfél évet is igénybe vehet. Meglehetősen értékesek is (1500-2000 dollár/db), elsősorban azért, mert például arcukat valódi fogprotézis, az orvostudományban alkalmazott műszemgolyó teszi élethűvé.

A szentpétervári viaszszobrászok évente több tucat bábut készítenek, de mindmáig nincs állandó múzeumuk. Műveiknek a Néva-parti város különböző kulturális intézményei adnak otthont, többségük pedig vándorlásra van "ítélve". A vándorkiállítások megjárták már Oroszország, Ukrajna, Fehéroroszország, Moldova, Románia, Németország, Lengyelország nagyvárosait.

Az ungvári kiállítás naponta kijevi idő szerint 10.00 – 18.00 óra között tekinthető meg (ebédidő, szabadnap nincs). A belépő felnőtteknek 8 hr, a kedvezményes jegyár kiskorúaknak, diákoknak, nyugdíjasoknak 4 hr. Fényképezőgép használatáért felárat kell fizetni. A látogatók készüljenek fel arra, hogy a múzeumban– tatarozási munkálatok miatt – nincs fűtés, így érdemes melegen öltözni.

P. Zs.

A Szentpétervári Viaszbábu Múzeum története egészen I. Péter orosz cár idejéig nyúlik vissza. A fáma szerint a cár anno maga rendelte meg saját viaszmását Angliában, mely nagy sikert aratott az udvarban. A vörös forradalom idején burzsoá csökevénynek kiáltották ki az idővel szépen kialakított panoptikumot, és hamar felszámolták. A XX. század végén egy lelkes csoport ismételten megalkotta azt a viaszformulát, mely révén az anyag egyedülálló módon képes átadni az emberi arc formáját, bőrszínét.