Levél vitézlő nemes, nemzetes Kőszeghy Elemér tekintetes úrnak!

Nagy riadalommal vettük, hogy Kelmed haragja irányunkban a múlt század óta nemhogy enyhült volna, inkább erősödött. Pedig a múltkori csörténkben sem mi voltunk a hibásak, inkább a deresre való tiszaháti pórnép, aki nem átallott nemzetes uram helyett, az ugocsai nemes ember helyett egy rácot (szerbet) választani képviselőjének, mármint engem. Bizony tekintetes uram, így megváltozott a világ. Még a XIX. században tudta a nép, hol a helye, akkor még a Kiskunságban a tót Petrovics helyett egy fajtiszta magyar nemesembert választott képviselőnek. Hiába magyarosította az ebadta tót Petőfire a nevét. De nem is ezért bátorkodom zavarni Kelmedet nagy munkájában, amit a nemes magyar nemzet érdekében kifejt. Még csak nem is azért, hogy felrójam, nemhogy újságíró, de még egy tisztességes civil sem hivatkozik nyilvánosan bizonyíthatatlan magánbeszélgetésre. Elismerjük nehéz küzdelmeit, például a Kárpáti Igaz Szóban, mely újságnak sem alapítói 1920-ban (lásd Munkás Újság), sem a sok évtizeden keresztüli munkatársai nem méltók Önhöz, nem igazi magyarok, hanem ilyen magamfajta rácok, tótok, zsidók. Amiatt sem ragadtam volna tollat, és nem is haragszom, ahogy írásom félremagyarázásával és nyakatekert logikával előadta Kelmed a blődségeit. Máskor, ha bántani akarja a felcsereket, a postásokat vagy a polgármestereket, ne az én nevemben tegye. Örülünk mi annak, ha magyar ember intézi ügyes-bajos dolgainkat akár az udvarnál, akár a portánál. Persze vannak fenntartásaink is. Például Kelmed gyakran hivatkozik az erdélyi urakra, akik állítólag nagy szolgálatokat tesznek a magyarságnak, hivatalokat vállalván a román királyi udvarban. A február 12-i HVG-ben megkérdeztek egy ilyen helyi főurat, Borbély László miniszter uramat, és most szó szerint idézem a pesti lantost: "Mi lesz, ha megvádolják, hogy a magyar megyéknek kedvez?" A válasz: "Állok elébe, annak idején államtitkárként is megvádoltak ezzel, de tények és számok bizonyították az ellenkezőjét." No comment. Ennyit a "Magyarok a hatalomban" című tündérmeséről. Megértem én a Kelmed helyzetét is, nagyon nehéz megmagyarázni, hogy a Medvedcsuk uram zászlói alatt Juscsenko úr csapatai ellen rohamra induló kárpátaljai, inkább csak tisztekből álló brigád hogyan került a győztes Juscsenko táborába. Mert ugye míg Kovács Miklós talpasai várták, hogy felszálljon a lőporfüst, Önök már a győztesekkel ürítették kupáikat. Ez az igazi labanc virtus. Na persze a budai pasa hathatós közbenjárása nélkül ez aligha sikerült volna ilyen fényesen. Ezzel sincs nekem semmi bajom, tudtam én azt előre, hogy ez így lesz, minden táborban szükség van hűséges alattnyalókra.

Más itt a baj, Nemzetes uram, ön olyan politikai kárt okozott a múltkori cikkével a magyarságnak, ami nem hiba, hanem bűn. Mert ugye azzal, hogy engem lerácozott, vagyis leszerbezett, nem sértett meg, és nem is áll szándékomban bizonygatni, hogy vagyok olyan magyar, mint Kelmed, sőt, eskü alatt állítom, hogy nem olyan magyar vagyok, mint Kőszeghy Elemér tekintetes uram. Csakhogy van itt a magyar nemzetben még egy jó néhány millió olyan ember, aki se nem nemes, se nem fajmagyar. Ha azokat kirekesztjük, nagyon kevesen maradunk, hogy ne menjek messzire, mi lesz a német felmenőjű Mádl Ferenccel, az Ön logikája szerint, az ő magyarsága is megkérdőjelezhető. Máskor legyen óvatosabb Kelmed, magánbeszélgetésekben esetleg kiélheti ilyen irányú politikai meggyőződéseit, de lehetőleg úriemberek előtt, nehogy esetleg elferdítve továbbadják.

Letéve pennám maradtam örökké távol, biztosítva Kegyelmedet arról, hogy soha az életben velem kapcsolatban magánbeszélgetésre hivatkoznia nem lesz alkalma.

Milován Sándor,

Alexander Milován