Bartók Béla nagyszőlősi kötődései

124 éve született a híres magyar zeneszerző, népzenegyűjtő

Talán kevesen tudják, hogy Bartók Béla Kárpátalján, Nagyszőlősön töltötte gyermekéveinek egy részét. Az ugocsai kisvárosban járt iskolába, tizenegy évesen itt adta első nyilvános zongorakoncertjét.

A nagy zeneszerző a mai Románia területén található Nagyszentmiklóson látta meg a napvilágot. Édesapja, id. Bartók Béla, a partiumi kisváros földműves-iskolájának igazgatója, édesanyja, született Voit Paula, ugyanott tanítónő.

A kis Béla csak hétéves volt, amikor elveszítette édesapját. Az édesanyjának ekkor át kellett vennie a családfenntartó szerepét, munkát keresett és talált Ugocsa vármegyében, Nagyszőlősön. Tanítónői állást vállalt, emiatt 1888 szeptemberében odaköltözött a család, az édesanya, a nagynéni és a két Bartók gyerek: Béla és Elza. Niczky István házában kaptak kvártélyt. Az elemi iskola után a Nagyszőlősi Polgári Iskolában folytatta tanulmányait, ahol egy fennmaradt iskolai bizonyítványa szerint 1891 tavaszán a polgári első évfolyamát kitűnő minősítéssel végezte valamennyi tantárgyból, kivéve a testnevelés és fegyvertan, valamint az ének (!) tantárgyat, amiből "csak" jelest kapott.

A kis Bartók már Nagyszőlősön megalkotta első műveit, köztük a Gabriella-polkát, melyet állítólag első szimpátiája, Lator Gabika ihletett.

Az édesanya látta, hogy Nagyszőlősön már nem tud továbbfejlődni fia kiemelkedő zenei tehetsége, 1891 szeptemberében Nagyváradra küldte gimnáziumba. Ő azonban nem érezte ott jól magát, ezért anyja a tél folyamán hazavitte Nagyszőlősre.

1892. május elsején az ugocsai vármegyeháza nagytermében jótékonysági koncertet szerveztek, ahol életében először nagyközönség előtt is bemutathatta tehetségét. Ekkor Bartók mindössze 11 éves. A koncertre invitáló meghívó szerint Raff József egyik művét és Beethoven Waldstein-szonátájának első tételét játszotta. Zajos sikert aratott, többször is visszatapsolták, ekkor ráadásként eljátszotta saját művét, a Duna folyása című szerzeményét. A nézőtéren ült Aczél László, Ugocsa vármegye nagy tekintélyű tanfelügyelője, aki látván a fiatalember kiemelkedő tehetségét, a koncertet követően egyéves fizetetlen szabadságot adott özv. Bartóknénak, hogy biztos tanítói állása veszélyeztetése nélkül vihesse fiát Pozsonyba, az akkori Magyarország legpezsgőbb zenei életét élő híres városba. Bartókkal együtt a család is Pozsonyba költözött, ahonnan már nem tértek vissza Nagyszőlősre.

Pozsonyban Erkel Ferenc fiánál, Lászlónál tanult zenét, 1899-ben Budapestre költözött és megkezdte tanulmányait a Zeneakadémia zongora–zeneszerzés szakán. 1903-ban a Kossuth-szimfóniával lépett a közönség elé. Ezzel az izzóan hazafias hangvételű művel egy évvel későbben Angliában is nagy sikert aratott. 1904-től Kodály Zoltánnal együtt hozzáfogott az ősi magyar népdalkincs felkutatásához és feltérképezéséhez. Egy igen kezdetleges fonográffal vette fel a különféle dalokat, sokszor roppant nehéz körülmények közepette sok fáradságot vállalt, hogy éneklésre bírja az egyszerű falusi embereket. A huszadik század elején a mai Kárpátalján is gyűjtött magyar és ruszin népdalokat, ekkor jegyezte le többek között Tiszapéterfalván a Lányok fonják a lenszöszt... kezdetű népdalt.

1907-től tanított a budapesti Zeneakadémián. Már világhírű zeneszerző volt, amikor 1940-ben kitelepült az Amerikai Egyesült Államokba, ott alkotta meg 1943-ban mindmáig legnagyobb és legismertebb zenekari művét, a Concertót. Ugyancsak az Egyesült Államokban született a Yehudi Menuhin számára, szólóhegedűre írt Szonáta című műve. Alkotói tevékenysége közben ragadta el a halál 1945. szeptember 26-án, New Yorkban. Hamvait, végakaratának megfelelően, 1988-ban szállították haza Budapestre. Ma Magyarországon se szeri, se száma a Bartók-emlékműveknek, a róla elnevezett iskoláknak, intézményeknek.

Nagyszőlős magyarsága is kegyelettel őrzi emlékét, ma utca, zeneiskola viseli nevét, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség szobrot állíttatott neki a Perényi Zsigmondról elnevezett helyi magyar iskola előtti parkban.

Badó Zsolt