A szőlő metszéséről (1.)

A szőlő metszésének két fő feladata van: a célszerű tőkeforma kialakítása, valamint a tőkék gazdaságos termőegyensúlyának a kialakítása.

A szőlőtőkék alakító metszésének az ideje az ültetési időszak után történik. Ezt követően alakíthatjuk ki a tőke vázrendszerét: az ágakat és a termőfejeket. A tőke kívánt alakja kialakítását követően fenntartó metszéssel biztosítható. A tőkevázat alakító és az alakfenntartó metszést tőkeművelésnek nevezzük. A különböző jellegzetes tőkealakok kinevelése és fenntartása a tőkeművelés módja. A tőkeművelési módok különböznek a tőke törzsmagasságában, alakjában, a vázágak elhelyezkedésében, hosszúságában, számában.

Megkülönböztetünk alacsony művelésű, középmagas és magas művelésű tőkeformákat. Alacsony művelésű tőkeforma például a fejművelés, a bakművelés, valamint a legyező művelés. Középmagas művelésű pl. az alacsony kordon, a középmagas kordon, valamint a Guyot-művelés. Magas művelésű tőkeformák pl. a lugas-művelés, a Lentz Moser-művelés, valamint a kettősfüggöny művelés. Ez utóbbi három egyben intenzív művelésmód is. Valamennyi említett tőkeforma metszése természetesen különbözik egymástól. Célszerű mindig olyan tőkealakot nevelni, ami az adott vidéken telepített fajtáknál a szokásos sortávolságnál optimális. A helytelenül megválasztott művelésmódnak mind a kialakítása, mind a fenntartása gazdaságtalan. Az első két évben ne törekedjünk termésre, a cél inkább a tőkeforma kialakítása és a minél dúsabb lombozat legyen! A 3-4. évtől kezdve fokozzuk a termőremetszést, attól függő mértékben, amilyen erősségű vesszőket fejlesztett a tőke. A túlzott megterhelés a tőke visszaesését okozza! A helyesen megválasztott és alkalmazott tőkeforma biztosíthatja számunkra a rendszeres termésmennyiséget (a megfelelő agrotechnikai műveletek betartása mellett).

M. B.