A régi taktika: "Cirkuszt és kenyeret ..."
A költségvetés gond nélkül átment a parlamentben. A dokumentum tartalma, valamint a mód, ahogy keresztülpasszírozták a képviselők morgolódásán, igen fontos politikai jelzés.
A Juscsenko-csapat költekezni fog, hangulatjavító szociális kiadásokat fog eszközölni. Nem kell nagy jóstehetség, hogy előrejelezzük: a következő költségvetésben is a fizetések és kedvezmények fognak dominálni a nagyberuházások helyett.
A gyenge hangú kritikusok inflációt jósolnak, aminek lehet alapja, valamint annak is, hogy hosszú távon úgysem lesz tartható a szociális kiadások folyamatos növelése, a költségvetés előbb-utóbb bedől, a gazdasági növekedés lelassul.
A hosszabb táv azonban senkit nem érdekel. Az élet a márciusi választásokig tart. Az esetleges gazdasági összeomlás és hiperinfláció csak akkor érdekes, ha a döntő időpontig bekövetkezik.
Ennek azonban viszonylag csekély a valószínűsége. Az ukrán gazdaságban lehet elég tartalék még egy év költekezésre, ha valóban szétzúzzák azokat a sémákat, amelyeken keresztül az oligarchák leszívják a költségvetési pénzeket. Mindezt ki lehet egészíteni privatizációs bevételekkel és nyugati kölcsönökkel. Juscsenko Amerikában tetőző diadalútja jelzi, hogy a nyugatiak elkötelezték magukat Ukrajna kiszakításában az orosz érdekszférából. Ez nem jelenti azt, hogy az EU-ba is felvennék, vagy hogy hosszú távon nem óhajtják megszervezni az ukrán piacot. A nyugati cinikus, önző államférfiakat az különbözteti meg orosz vagy ukrán kollégáiktól, hogy képesek befektetéseket eszközölni hosszú távú célok eléréséért. A posztszovjet elit többnyire "utánunk az özönvíz" sémát követ, és tehetségét az azonnali haszonszerzésben képes csak kiélni. Úgy vélem, a Juscsenko-csapat átsegítése a következő választásokon még bőven belefér a hosszú távú befektetések keretébe, amit a Nyugat eszközölt Ukrajnában.
Az új hatalom egyelőre hatékonyan alkalmazza a "cirkuszt és kenyeret a népnek" ősrégi taktikáját. Tulajdonképpen dicséretes, hogy a kenyérosztás van az első helyen, és az előző "népellenes" rezsim különösen kitartó híveinek az oroszlánok elé vetése csak most következik.
Hallani is elégedetlen hangokat, amiért Kucsma még szabadon jár, és a választási csalásokért sem vettek őrizetbe egyetlen nagykutyát sem. Az egyetlen első rangú áldozat egyelőre Kolesznyikov donyecki megyei tanácselnök, aki a kampányban náci ruhás Juscsenko-ábrázolásokkal aggatta tele a bányászok fővárosát. Most zsarolásért ül vizsgálati fogságban.
Az ellenzék természetesen politikai bosszúról beszél. Csak az a gond, hogy a Régiók Pártjában gyülekező donyecki nehézfiúk alkalmatlanok a hatalom üldözöttjeinek szerepére. Arra viszont igen, hogy kelet-ukrán orosz regionalista politikával jelentős súlyra tegyenek szert a következő parlamentben. Kolesznyikov pedig a Régiók kulcsfigurája, Ahmetov (a leggazdagabb ukrán) jobbkeze.
A kenyérosztáshoz tehát biztos, ami biztos alapon cirkusz is társul majd az előző rezsim néhány akadékoskodó kulcsfigurájának üldözése formájában. Az áldozatok kiválasztásában biztosan nem lesz majd következetes a Juscsenko-csapat. Jó néhánynak azok közül, aki után sír a börtön, sikerül majd fontossá tenni magukat az új hatalomnál.
Annál is inkább, mivel ha a kenyér-jobbegyenes-cirkusz-balhorog kombináció ki is üti a hivatalos (kommunista, szocdem régiók) ellenzékét, attól még nem maradunk komoly politikai verseny nélkül. Csak arra a hatalmat gyakorló szövetségesek között kerül majd sor. Különösen a Mi Ukrajnánk és a Batykivscsina (Timosenko-blokk) ígérkezik érdekesnek. Pillanatnyilag az első áll jobban (kb. 30% a 8%-hoz), viszont Timosenko népszerűségben utolérte Juscsenkót. Nem is csoda, kormányfőként pénzt osztani a népnek azzal a szósszal, hogy azt a közutált gazdagoktól veszi el, biztos módszer az ukrán választó szimpátiájának megnyerésére. Nehéz elképzelni, hogy Timosenko ne próbálja meg népszerűségét választási eredményre váltani, olyanra, amely nélkülözhetetlen önálló koalíciós partnerré tenné, hogy ne kelljen vitatkozni sem Porosenkóval, sem mással, hogy jár-e neki a miniszterelnökség.
Addig azonban Juscsenko próbálja a csapatában tartani a két felet, nyilvánosan is előadva, hogy folyton békítgeti őket. Sokkal fontosabb a kádercsata, amely most már a miniszteri szint alatti pozíciókért folyik. A hatalomátvétel még mindig nem fejeződött be, és egyelőre úgy tűnik, Porosenko az, akinek a leginkább sikerül szétrakni az embereit.
A legközelebbi jövőben viszont aligha kerül sor szakításra. A költségvetés elfogadtatásában például remekül együttműködtek. Az új hatalom sikere egyelőre közös érdek, és ez az érdek őszig nagy valószínűséggel képes lesz felülírni minden ellentétet.
Sz. K. M.