Olvasói levél

Bolyai-találkozó Marosvásárhelyen

Az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola nemrég meghívást kapott Marosvásárhelyre, melynek nagy örömmel tettek eleget.

Utunk Erdélybe március 18-án reggel vette kezdetét. A 36 órás vonatozás-várakozás-vonatozás után szombat reggel 6 órakor érkeztünk meg Marosvásárhelyre. Pihenésre egyáltalán nem volt idő, mert délelőtt 9 órakor már a Bolyai-találkozó megnyitóján kellett részt vennünk. A megnyitó után megkoszorúztuk a Bolyaiak helyi szobrát, majd ellátogattunk a marosvásárhelyi temetőbe. Itt tisztelettel adóztunk a két "óriás" - Bolyai Farkas és Bolyai János híres magyar matematikusok emlékének.

A szeretetteljes fogadtatásnak és az ebédre felszolgált finom ételeknek köszönhetően lassan magunkhoz tértünk az utazás miatt elszenvedett fáradalmakból.

A rendezvény délután folytatódott, melynek során felvonult 9, a Bolyaiak nevét viselő iskola, szakiskola és líceum, melyek igazgatói ünnepélyes keretek között közös együttműködési-kapcsolattartási szerződést írtak alá. A folytatásban Bolyai és Marosvásárhely címmel vetélkedőre került sor, melyen iskolánk a 6. helyen végzett.

Másnap egy reggeltől estig tartó autóbuszos kiránduláson vettünk részt. A Szováta (Medve-tó és környéke) - Parajd (sóbánya) - Korond (fazekasközpont) - Fehéregyháza (Petőfi-emlékmű) - Segesvár (középkori kazettás templom, egy jelenleg is lakott középkori vár) - Marosvásárhely helyszíneken látottak életre szóló élményt jelentettek számunkra.

A további napokon sportprogramokra és díjátadásra került sor. Kedd reggel a jövő évi találkozás reményében búcsúztunk. Szép volt, köszönjük!

Az aknaszlatinai Bolyai-csapat

Irodalmi vetélkedő Tiszaásványban

A Tiszaásványi Általános Iskolában hagyományosan irodalmi vetélkedővel méltatták a költészet napját és ünnepelték József Attila születésének 100. évfordulóját. A verseny a költő életét bemutató műsorral és szavalatokkal indult. Az ötödízben megrendezett megmérettetésen 7-9. osztályos tanulók vettek részt.

Az 1. helyezett - a Veszedelmesek csapata (Varga Anikó, Tóth Katalin, Veres István), 2. helyezett - a Nincstelenek (Kovács Edina, Kustán Viktor, Bogdán Viktória), 3. helyezett - a Lódítók (Káté Zsuzsanna, Ferkó Krisztina, Káté Tünde) csapata lett.

A tanulók oklevelet és jutalomkönyveket kaptak. Ezúton mondunk köszönetet az iskola tantestülete nevében Orbán Istvánnak, a KMKSZ Tiszaásványi Alapszervezete elnökének, aki anyagiakkal támogatta a rendezvény lebonyolítását, valamint a KMPSZ-nek a felajánlott könyvekért.

Ferkó Csaba,

a Tiszaásványi Általános Iskola magyartanára, a verseny szervezője

Beregdédaiak II. János Pál ravatalánál

Zalatnay Istvánt, magyarországi református lelkész barátunkat a kárpátaljai árvíz idején ismertük meg, amikor segítséget hozott Kárpátaljára. Ő hívott fel vasárnap este, hogy nagyon tisztelte a pápánkat. Úgy döntöttek a feleségével: Rómába utaznak, hogy ezt a ravatalnál ki is fejezzék. Elkísérjük-e őket?- kérdezte.

Szóhoz sem jutottunk. Biztosított, hogy az ő vendégei leszünk. Megoldást kerestünk a hittanóráinkra, barátunkra és a falura bíztuk gyermekeinket, és kedden reggel már úton voltunk Budapestre. Onnan délután tovább indulva szerda hajnal 5-re Rómába értünk, rövid reggeli után pedig beálltunk a Szent Péter térre vezető sorba. Hosszú utca egyik végén történt ez velünk, a másik végéig csak ember meg ember, sűrű tömeg, főleg olaszok és lengyelek. Amikor az utca másik végére értünk, nem mehettünk azonnal a sugárútra, amelyen célt érhettünk volna. Ugyanolyan hosszan visszafelé is sorba álltunk, majd a harmadik hosszal végre megközelítettük másodszor is a sugárutat. Este 6 óra volt ekkor.

Úgy saccoltuk, hogy még kb. 2 óra, és a Szentatya mellé érünk, amúgy is bemondta az olasz rádió, hogy 10-12 órás várakozásra lehet számítani. Nos, pont éjfélkor haladtunk el II. János Pál ravatala mellett.

Az érzés? Mintha egész életünkben jó barátok lettünk volna. (20 évesen egyszer láttam őt kb. 25 m-ről.) Vagy még furcsább: mintha kisgyermek lenne, és elférne a két tenyeremben. S közben a föld és ég között várakozó szent elé vittem a rám bízott problémákat, kéréseket, de 17 órás várakozásunk alatt mindenkit és mindent volt időm átgondolni és a közbenjárására bízni.

Pár órát a klarisszáknál aludtunk, majd 2 órás városnézés után (aki járt már az olasz fővárosban, sejti, ez mennyire nagy vonalakban történt, de a Capitolium-dombon azért érkeztünk százszorszépet szedni, azóta le is préseltük) csütörtök délben hazaindultunk. Jóformán folyamatosan jöttünk, egymást váltva a vezetésben (férjem nem is emlékszik, éjjel hol és mikor adta át a volánt ...), míg péntek reggel fél 8-kor kiszállhattunk Dédában az autóból.

Emberi ésszel nézve 2x20 óra utazás, derékfájdító 17 órás sorban állás nincs arányban azzal a 60 másodperccel, amit közvetlenül a pápa mellett tölthettünk. Mégis: semmi hiányérzet nem maradt bennünk, csak a bizonyosság: valóban szent ember volt.

Orosz Rita