Változatok

Ma már a modern cigarettákat két változatban gyártják. Van egy könnyebb fajta, azok részére, akik hajlamosak becsapni magukat és elhiszik, hogy a könnyebb változat már nem is dohányzás, és van a durvább portéka, azok részére, akik tudatosan vállalják a nikotint. Mostanában már a Kárpáti Igaz Szó is két változatban jelenik meg. A tartalom majdnem ugyanaz, az újságírók is ugyanazok, sőt az olvasói leveleket is ugyanazok írják - ez a Krónika, a tudatos ferdítések és durvaságok lapja. Egy és ugyanaz az UMDSZ-ideológia két változatban. Ez azért érdekes, mert a durvább változatban sokkal gyakrabban kilóg a lóláb. Ott is ordít a címlapon, különben gusztustalan módon, hogy a KMKSZ meg akarja szüntetni a Kárpáti Igaz Szót. De belül egy "igazszós" által írott cikkben ezt olvashatjuk szó szerint idézve: "Nem is a szívét vették célba a lapnak, hanem a fejét, jól tudják, hogy csak a fejet kell lenyesni és utánahal a test is." Pestiesen szólva ez aztán megmondta az őszintét. Majakovszkij proletárköltő szavaival: "Azt mondjuk, Lenin, és értjük alatta a Pártot, azt mondjuk Párt, és értjük alatta Lenint." Az őszinte megnyilatkozás azért érdekes, mert nyíltan kimondja, hogy a lapot, mármint a Kárpáti Igaz Szót senki nem akarja bántani, csak a főszerkesztővel van gond, aki az UMDSZ alelnöke. Más kérdés, hogy ez az egész sértő az újság kollektívájára, és magára az újságra is. Feltételezi, hogy az újság elhal, megszűnik, ha a főszerkesztőt elmozdítják; ezt persze nem hiszem. De nem csak a Kárpáti Igaz Szó kollektíváját fenyegeti a gorombább változatú újság halállal, engem is fenyeget, vádol (persze álnév alatt), mégpedig az ukrán állam elleni izgatással. Ne tessék nevetni, ez nem vicc, engem ezzel a váddal egyszer már elítéltek, és le is ültem a magamét, persze akkor szovjetellenes izgatás volt a vád. Azzal érdemeltem ki ezt a KGB-szagú gyanúsítást, amit a múlt jegyzetemben leírtam az Ungvári Állami Egyetemmel kapcsolatban, hogy az egyetem felvételi és oktatási politikájával több ezer magyart megfosztott attól, hogy megkapja az egyetemi képzést. Az újság persze tudatosan ferdít és érvel. Idézem az egyik érvet: "Bennfentesek szerint a beregszászi főiskolán tíz hallgatóból nyolc képtelen ukrán nyelven helyesen megírni egy önéletrajzot, vagy kitölteni egy kérdőívet." Ha ez igaz, ez gond, lehet, hogy így is van. Márpedig ha így van, akkor ez csak azt bizonyítja, hogy a főiskolán tanuló ezer diákból nyolcszáz a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolának köszönheti, hogy egyáltalán tanul.

Én az esélyegyenlőséget kértem és kérem a magyarok számára, és ilyenkor mindig két egyforma képességű emberkére gondolok, és nagy igazságtalanságnak tartom, hogy az egyik anyanyelvén felvételizhet és tanulhat, a másik pedig egy számára idegen nyelven teheti meg ugyanazt. Persze, hogy meg kellene tanulni az állam nyelvét, mint ahogy az ukrán gyerekeknek is meg kellene tanulni az angol nyelvet, és ez néhánynak sikerül is, a többségnek persze csak annyira, mint a magyaroknak az ukránt. A nyelvtanuláshoz különleges nyelvtehetség kell, és mert valakinél ez hiányzik, attól még nagyon tehetséges lehet más vonalon, de nyelvtudás hiányában ez a tehetsége elvész.

Ami pedig az ukrán államot illeti, részemről nem fenyegeti veszély. A magyar nyelven írott újság vádaskodására pedig egy patinás ruszin közmondással válaszolok: "Minket nem lehet ijesztgetni, mert mi már régen meg vagyunk ijesztve."

Milován Sándor