Bonyolódik a Premix-ügy
Mégiscsak Rafajnaújfalu közelébe kerül az ismeretlen anyag
Újabb fordulatot vett a Premix-ügy. Múlt pénteken kihelyezett ülést tartott a Beregszászi járásban a megyei technogén-ökológiai biztonsági bizottság. A terepbejárás után Beregszászban tartott sajtótájékoztatót Mihajlo Szadoha, a bizottság alelnöke, a megyei adminisztráció ökológiai és természeti erőforrások főosztályának vezetője, aki fontosnak tartotta, hogy a kezdetektől felvázolja az egyre hatalmasabbra dagadó ügyet, pontosítsa a tényeket. A sajtó előtt ugyanitt megjelent Gál József, az Ózon vállalat igazgatója is, valamint a helyi közegészségügyi hatóságok képviselői.
A tájékoztatón elhangzott, hogy egy errefelé ismeretlen magyar állampolgárságú személy nevére s egy beregszászi családi ház címére lett bejegyezve 1998-ban Bihari Andrásnak, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal akkori elnökének rendelete nyomán a mára hírhedtté vált Ózon vállalat, melynek tevékenységi körét többek között hulladékok gyűjtése, tárolása és megsemmisítése képezte, bár ezek licenzióhoz kötött tevékenységi körök Ukrajnában, amellyel azonban Szadoha szerint a vállalat nem rendelkezett.
1999-ben vette kezdetét a Premix importálása, melynek egyelőre legpontosabb ismert meghatározása a következő: fékpofák és gumiipari termékek előállításához használt anyag vagy hőálló töltelékanyag. A Premix származására vonatkozó dokumentumokat a feladó, a magyarországi, debreceni bejegyzésű Éltex vállalat nyújtotta be a vámhatóságoknak, amelyektől meg is kapták a szükséges behozatali engedélyeket.
Hogy mit lehet tudni az Éltexről? A sajtótájékoztatón elhangzottak szerint azt, hogy szabályosan bejegyzett magyarországi vállalkozás, melynek tevékenységi körét hulladékok szállítása és exportja képezi. A megyei környezetvédelmi hatóság vezetője ezzel kapcsolatban arra hívta fel a megjelentek figyelmét, hogy a cég nem foglalkozik termeléssel, azaz nem állít elő valamiféle, az ipar számára szükséges alapanyagot. Ily módon az Éltextől származó Premix sem termék, hanem gyakorlatilag hulladék, amelynek kezelését külön szabályozzák az ukrán törvények. A szakember véleménye szerint éppen a vonatkozó előírások kikerülését célozta az anyag ily módon történő behozatala Ukrajnába.
Ezután, mint Szadoha kifejtette, Gál József, az Ózon igazgatója igyekezett olyan helyeken tárolni a beérkező Premix-szállítmányokat - befejezetlen építkezések területén, bányákban, települések közelében, sőt, Beregsomban egy iskola területén is (összesen nyolc helyen) -, ahol számíthatott arra, hogy azok észrevétlenek maradnak, ráadásul a tárolás feltételei nem feleltek meg a vonatkozó közegészségügyi előírásoknak. Mindez a nyilatkozó szerint büntetőjogi felelősségre vonással járó cselekménynek minősül. Ezzel összefüggésben Szadoha egyébként elismerőleg nyilatkozott a beregszászi járási hatóságok eljárásáról, amelyek összegyűjtötték a helyi önkormányzatok arra vonatkozó jelzéseit, hol lett elhelyezve a Premix. Végül 2005 márciusának végén az ügyészség eljárást indított a Premixet importáló Ózon vállalat ellen az anyag törvénytelen tárolása, illetve a levegő, a környezet szennyezése miatt.
A sajtótájékoztatón megjelent Gál József, az Ózon igazgatója is, aki mindenekelőtt leszögezte, hogy a Premix nem hulladék, hanem termék, nyersanyag, amelyet felhasználnak az iparban. Elmondása szerint 1999-es igazgatói kinevezése óta a cég mintegy 1500 tonnányi ilyen anyagot szállított az országba, amiből eddig mintegy ötszáz tonnányit értékesítettek ukrajnai cégeknek, így jelenleg mintegy ezer tonna van még belőle Kárpátalján. Hozzátette: máris rendelkezik néhány megkötött szerződéssel az anyag egy részének értékesítésére, s további szerződésekről is tárgyalnak. Azt azonban nem tudta megjósolni az igazgató, hogy mikor sikerül túladnia az egész készleten.
Az üggyel kapcsolatban a tavalyi elnökválasztás óta jelenik meg mind több publikáció a sajtóban, melyek mindenekelőtt a rejtélyes anyag toxikus, azaz mérgező és környezetszennyező voltát taglalják. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy bár két hónapja folyik az ügyben vizsgálat, még mindig nem született meg a hivatalos szakvélemény, azaz nem tudható, valójában milyen anyagot takar a Premix kifejezés.
A sajtótájékoztatón Szadoha úr is csupán a helyi laboratóriumok meglehetősen szűk körű vizsgálatainak eredményeivel, illetve azzal a fejtegetéssel tudta megnyugtatni a sajtó tényekre éhes képviselőit, hogy amennyiben a szóban forgó anyag valóban olyan mérgező és veszélyes volna, mint amilyennek azt a találgatások nyomán eddig elképzelhettük, a törvények értelmében az ügyészségnek is azonnal meg kellett volna tennie a szükséges óvintézkedéseket, amint erre utaló tények birtokába jutott. Minekutána azonban immár hónapok óta nem történt semmi, feltételezhető, hogy az anyag nem jelent közvetlen veszélyforrást, vagy még nem készült el a szakvélemény... Ami tehát az anyag konkrét összetételét illeti, a homály e téren továbbra is teljes, annyi azonban talán megnyugtató lehet, hogy a helyi, megyei vizsgálatok értelmében nem toxikus, azaz nem mérgező, sugárzási szintje alatta marad a megengedettnek, s gyakorlatilag vízben sem oldódik, azaz csak kevéssé valószínű, hogy közvetlenül szennyezze a talajvizet. A helyi egészségügyi hatóságok képviselői szerint vizsgálataik alapján az sem mutatható ki, hogy a Premix jelenléte egészségkárosodáshoz vezetett volna a lakosság körében.
Gál József ugyancsak tagadta azokat a sajtóban megjelent híreket, miszerint a Premix radioaktív vagy mérgező volna. Mindazonáltal elismerte, hogy a tárolással problémák vannak, s környezetszennyezés is előfordulhatott ott, ahol szétszakadtak a zsákok.
Figyelemre méltó, hogy az igazgató megerősítette: a beregsomi iskola kivételével, ahová önkényesen szállított a Premixből, minden esetben tájékoztatta a helyileg illetékes tanácsi vezetőt vagy vállalatvezetőt arról, hogy mit pakol le a fennhatóságuk alá tartozó területen.
Mint elhangzott, az illetékes hatóságok feladata ebben a helyzetben az, hogy a törvények értelmében az erre kijelölt biztonságos helyen összpontosítsák a hulladékokat. Erre a célra, a járási hatóságok korábbi elgondolásával egybehangzóan, az illetékes megyei bizottság is a Rafajnaújfalu közelében fekvő, használaton kívüli katonai objektumot jelölte ki. A továbbiakban a hatóságok tájékozódni kívánnak a tekintetben, hol nyílik lehetőség az országban a Premix megsemmisítésére, semlegesítésére vagy feldolgozására, s azt oda is kívánják mielőbb szállíttatni, méghozzá a tulajdonos, azaz az Ózon terhére. Gál József igazgató a sajtótájékoztatón megerősítette, a cég kész vállalni a költségeket.
Ami a kérdés politikai vonatkozásait illeti, a beregszászi sajtótájékoztatón többen tettek fel arra vonatkozó kérdést, volt-e köze az Ózon tevékenységéhez Gajdos István parlamenti képviselőnek. Hivatalosan a kapcsolatot senki sem kívánta megerősíteni, annak ellenére, hogy a sajtó képviselői utaltak néhány lehetséges összefüggésre. Arra például, hogy az Ózon bejegyzését végző személy korábban Gajdos Istvánnak, a beregszászi járási adminisztráció akkori elnökének munkatársa volt, később pedig Bihari András tanácsadójaként működött. Felmerült az Ózon kapcsán Petro Harapko ügyvéd neve is, akinek felesége Gajdos István tanácsadója. Gál József ezeket a tényeket nem tagadta, mindazonáltal magát apolitikus és semmilyen párthoz nem tartozó emberként jellemezve, határozottan tagadta a kapcsolatot Gajdos Istvánnal, s úgy vélte, az ügy "felfújása" részben politikai megrendelésre történt.
Tudósítónk
