Jövedelmező helyek

Átalakulóban a parlament

Az előző rezsim lelkes hívei most a Legfelső Tanács narancssárga, azaz kormánypárti frakcióiba tartanak. A legtöbb politikai menekültet Julija Timosenko és Volodimir Litvin frakciói fogadják be.

Julija Timosenko Blokkja (BJUT) az utóbbi időben majdnem a duplájára nőtt létszámát tekintve, olyan korábbi ellenfeleit fogadva be többek között, mint például Olekszandr Abdullin, a hivatali helyzetével való visszaélés miatt körözött Ihor Bakaj üzlettársa, Nyikolaj Bagrajev, Leonyid Kucsma 1999-es kampányának egyik szervezője vagy Vaszilij Hmelnickij, az exelnökhöz ugyancsak közel álló nagyvállalkozó - írja a Korreszpondent.

A választások előtti időszakokra jellemző a képviselők nagyarányú vándorlása a frakciók között, a mostani helycserék nagyságrendje azonban minden előző esetet túlszárnyal, s Jurij Kosztenko Ukrán Népi Pártját kivéve a korábbi ellenzék valamennyi pártját megcélozták a "vándorok". Sokan közülük a korábbi hatalom képviselői voltak, akik azonban sajtóvélemények szerint igen könnyen megfeledkeztek a korábbi elvi nézeteltérésekről annak érdekében, hogy sikerüljön újraválasztatni magukat a 2006. évi parlamenti választásokon.

Az "átállók" közös vonása, hogy általában összeköttetésben állnak az üzleti világgal vagy hivatásos lobbisták, továbbá hasonlítanak egymásra a tekintetben is, hogy közömbösek bármilyen ideológia iránt, kivéve a kényelmes pragmatizmust. Nem szegény emberek ők, akik igyekeznek megőrizni jómódjukat minden rendszer idején. Ebből ered az a könnyedség is, amellyel az átállók pártot vagy frakciót váltanak.

Akadnak közöttük e tekintetben igazi csúcstartók is, mint például Mihail Zubec, volt mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, aki immár nyolcszor váltott parlamenti frakciót, s jelenleg éppen a BJUT tagja.

Politológusok szerint a politikusoknak ez a kategóriája különösen akkor hajlamos az elvtelenségre, amikor egzisztenciájukat, jómódjukat fenyegeti valami. Üzleteik jellege miatt különben is állandóan ott lebeg felettük a leleplezés Damoklész-kardja. A másik állandó félelmük az, hogy kívül rekednek a nagypolitikán. Ezeknek a képviselőknek csupán a hatalompárti frakciókban való tagság jelent garanciát arra vonatkozólag, hogy érintetlenül hagyják üzleti tevékenységüket, őket magukat pedig nem dobják ki a politikai játékból. Ebből a hozzáállásból fakad, hogy egyaránt képesek kényelmesen elhelyezkedni mind Kucsma, mind a jelenlegi hatalom idején. Mindezen megfontolások folyományaként pedig nemcsak az új frakciótagság elfogadható az átállók számára, hanem adott esetben a párttagság is a kormánypártokban.

Figyelemre méltó, hogy megfigyelők szerint a sok átálló aligha jelent népszerűségcsökkenést a legtöbb kormánypárti politikai alakulat számára. A BJUT például akkor is győztesen kerülne ki a jövő tavaszi választásokból, ha jelöltjeinek listáján ott szerepelne maga Janukovics volt miniszterelnök is; a lényeg, hogy Julija Timosenko legyen a listavezető - fogalmazott Koszty Bondarenko politológus.

De nemcsak a BJUT fogadta be az úgynevezett kucsmistákat. A Mi Ukrajnánk, Volodimir Litvin parlamenti elnök Népi Pártja vagy az Ukrán Szocialista Párt ugyancsak majdnem megduplázták tagjaik számát az átállók révén.

Számunkra itt, Kárpátalján minden bizonnyal Gajdos István pártváltásának esete a legfeltűnőbb, aki a téli elnökválasztási küzdelem eldőlése után szinte azonnal úgy döntött, hogy az addig kormányzó szociáldemokratáktól az új kormányban szerepet vállaló szociálistákhoz ül át - egyes sajtóhírek szerint magyarországi segédlettel -, ezenközben nem felejtve el hangoztatni, hogy mindezt a mi érdekünkben, azaz a kárpátaljai magyarság érdekében teszi.

A pártok részéről megnyilvánuló nagy befogadási készség oka: minél nagyobb létszámú a frakció, annál többet alkudhat ki a parlamenti vitákban, annál nagyobb befolyással bírhat a parlament munkájára. Az átállók befogadásának másik oka, hogy a pártok igyekeznek megerősíteni befolyásukat az egyes megyékben. Feltételezik ugyanis, hogy az egyéni szavazókörzetekben mandátumot szerzett képviselők ismertek a saját választókörzetükben, s az őket most befogadó pártok ezt az ismertséget szeretnék a saját javukra fordítani.

Az átállt képviselők általában nem tagadják, hogy a felfutó ágban lévő pártok listáján kívánnak a parlamentbe jutni. Az újdonsült kormánypártok ugyanakkor cserében arra kérhetik a befogadottakat, hogy azok szponzorálják őket, azaz gyakorlatilag eladhatják nekik a parlamentbe kerülést jelentő listás helyeket - írja a Korreszpondent. A vételár a legszigorúbban titkos, arról csak a képviselő és a frakcióvezető tudhat - mesélte a sajtónak Sztepan Hmara képviselő. Egyes vélemények szerint a legutóbbi, 2002-es parlamenti választásokkor egy listás képviselői mandátum ára 500 ezer és 2 millió dollár között ingadozott, míg a biztos befutónak számító Az Egységes Ukrajnáért és a Mi Ukrajnánk választási tömörüléseknél az 5 milliót is elérhette. Egyes hírek máris arról szólnak, hogy a 2006. évi választásokra több mint 6 millió dollárért kínálnak egy-egy biztosan befutó listás helyet.

Jó ez az országnak? - kérdezik ma sokan. Amint egy politológus fogalmazott, a következő parlament 90 százalékban konformista pragmatikusokból, s csak 10 százalékban romantikusokból fog állni. A szakértő véleménye szerint pedig a törvényhozás munkája azóta eredményesebb, mióta abban a pragmatikusok dominálnak ...

(Korreszpondent/Kárpátalja)

A parlament összetétele

A 12 parlamenti frakció és képviselői csoport összetétele pillanatnyilag a következő: Mi Ukrajnánk - 88 képviselő, KPU -56, Regioni Ukrajini - 50, NP - 40, BJUT - 39, SZPU - 27, UNP - 24, SZDPU (o) - 20, Jedina Ukrajina - 20, Demokraticsna Ukrajina - 19, PPPU - 15, Deminiciativi - 10. A 447 képviselő közül 39 független.