Andrij Juscsenko, az aranyifjú

Az ukrán sajtóból az ország valamennyi polgára megtudhatta, hogy az elnök fia, Andrij Juscsenko 130 ezer dolláros BMW-vel a KRESZ-t semmibe véve közlekedik, 14 ezer dolláros mobiltelefonon kommunikál és Kijev éjszakai mulatóiban 200 ugyanilyen pénzegységbe kerülő pezsgőt iszik. Mindezt privát testőrök kíséretében.

Ezek a tények, amelyeket senki sem vitat, és amelyeknek viszonylag kisebb a jelentőségük, mert bár közel sincs olyan sok agyonkényeztetett aranyifjú Ukrajnában, mint szegény nyugdíjas, viszont egyik olyan belőlük, mint a másik. Esetünkben azonban elnöki csemetéről van szó, miáltal az ügy politikai jelleget ölt.

Pontosabban nem is annyira az ügy, hanem inkább az, hogyan fogja azt kezelni az ország első embere. Aki ráadásul úgy került hatalomra, hogy teljes nyíltságot hirdetett a vezetők jövedelmi viszonyait illetően, az újságírókat pedig arra biztatta, legyenek bátrak a hatalom kritizálásában.

Nem meglepő hát, hogy az ország politizáló közvéleménye lélegzet-visszafojtva várta, mit mond majd Viktor Andrijovics, amikor megkérdi tőle a történetet jegyző újságíró (az Ukrajinszka Pravda - Gongadze lapjának - munkatársa): miből telik a fiának minderre?

Válaszul az elnök média-orgyilkosnak titulálta az újságírót, és előadta, hogy egyetemi hallgató fia bedolgozik egy tanácsadó cégnél, ahol nem keres sokat, de az említett kedvtelésekre futja. Továbbá megosztotta a jelenlévőkkel azt a jó tanácsot is, amit fiának adott, miszerint az tanulja megvédeni magát oly módon, hogy megtartja az éttermi számlákat, hogy legyen mit az újságírók "orra alá" nyomni. A szöveg a szokott módon terjengős volt, így a fentieknél is több olyan kijelentést tartalmazott, amit jobb lett volna nem mondani.

Az újságírók válasza nem váratott magára sokáig. Néhány nap alatt mintegy ötszázan írták alá azt a nyílt levelet, amelyben szembesítik az elnököt a kampány során tett ígéreteivel a sajtószabadságra és a vezetők családi pénzügyeinek átláthatóságára vonatkozóan, majd bocsánatkérésre szólították fel a megsértett újságírótól.

Az említett újság meg is kapott egy bocsánatkéréssel felérő szöveget, amelyben az elnök hitet tesz a sajtószabadság mellett, elismerését fejezi ki az Ukrajinszka Pravda és Szerhij Lescsenko iránt. Andrij Juscsenko egy másik lapnak adott interjújában pedig beszámol arról, mennyire sajnálja, hogy kellemetlenséget okozott apjának, aki kemény hangon vonta őt felelősségre.

Mindezek után nem marad más hátra, mint sok erőt, kitartást, szerencsét kívánni Viktor Juscsenkónak nem csak mint egy rendkívüli nehéz helyzetben lévő ország első számú vezetőjének, hanem mint elvált szülőnek is, akinek akkor kell nevelési bravúrt végrehajtania felnőtt korú fiával, amikor annak jelleme már nemigen alakítható.

Hogy mekkora kárt okoz a történet az elnöki reputációban? Nagyot. Az értelmiségi elitet az elnöki arrogancia és mellébeszélés, a nyomorgó átlagukránt pedig a dúsgazdagság fitogtatása fogja idegesíteni. A szláv lélek azonban kész megbocsátani annak, akit szeret. Ahhoz viszont hozzáértőbben kellene Juscsenkónak kezelnie azoknak a lelkét, akik a nemzet megváltójaként szavaztak rá pár hónapja.

SZ. K. M.