Pénz nincs, mégis mozgalmas ősz elé nézünk

Beszélgetés Vidnyánszky Attilával, a beregszászi színház főrendezőjével

Egy mozgalmas nyár kellős közepén tart a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulata, s egy várhatóan még izgalmasabb őszre készül. Az elmúlt hónapok történéseiről, s a tervekről Vidnyánszky Attilát, a színház főrendezőjét kérdeztük.

– A színház rengeteg tervvel készült a nyárra. Sikerült megvalósítani azokat?

– Igen, hiszen részt vettünk azokon a színházi fesztiválokon, amelyekre szerettünk volna eljutni, s színpadra vittünk új előadásokat. A fesztiválélményeink vegyesek. A határon túli magyar színházak hagyományos kisvárdai fesztiválján az Örkény István Tóték c. darabja alapján készült előadásunk négy díjat érdemelt ki, ami örömmel töltött el bennünket. Úgy gondolom viszont, legalább ilyen elismerésben kellett volna részesülnünk a pécsi országos színházi találkozón is, ám ez elmaradt. Sajnos a magyar színházi életnek az is része, hogy szinte determinált, melyik színház kaphat díjat egy adott esztendőben. De mi kitartóak vagyunk, hosszútávra rendezkedtünk be, s remélem, hogy előbb-utóbb kiharcoljuk a minket megillető elismerést. Addig is kárpótolnak a munkánkat méltató nyilatkozatok. A pécsi fesztivált követően többen fejezték ki csalódásukat még a tévé nyilvánossága előtt is, hogy nem részesültünk elismerésben. Mindazonáltal gyorsan túltettük magunkat ezen a csalódáson, s a gyulai várszínház által idén első alkalommal megrendezett nemzetközi Shakespeare-fesztivál keretében a napokban színpadra vittünk egy nagyon különleges előadást, amelynek ugyancsak igen komoly szakmai visszhangja volt. A három színpadon előadott, különleges formai játékot jelentő, több Shakespeare-darabból összeállított három és fél órás montázzsal egy monumentális színházi ünnepet igyekeztünk létrehozni, olyan neves magyar vendégművészek közreműködésével, mint például Blaskó Péter, Takács Kati, Pálfi Kata, Nagy Ervin, Nemcsák Károly, Kamarás Iván. A számos további nyári anyaországi meghívásunk közül kiemelném a Magyarország-szerte egyre népszerűbb Kapolcsi Fesztivált, ahol idén gyakorlatilag mi, a beregszászi társulat képviseljük a színházi programot, hiszen egy héten keresztül több előadást játszunk ott.

– A hírek szerint nem sok szabadidejük lesz idén...

– Valóban nem, hiszen Kapolcs után rögtön Zsámbékra utazunk, ahol felújítjuk a két évvel ezelőtt bemutatott Három nővér c. előadásunkat, oly formában egyébként, hogy azt később az itthoni közönség előtt is előadhassuk. A tervek szerint ezzel a produkciónkkal szerepelünk majd a szeptemberi Comet-fesztiválon is Budapesten. A Comet egy olyan nemzetközi színházi szerveződés, amely az általunk képviselt Ukrajnán kívül Lengyelország, Csehország, Románia, Litvánia, Magyarország, Szlovénia, Szerbia és Montenegro, valamint Oroszország mintegy tucatnyi olyan színházát egyesíti, amelyek megpróbálnak a repertoárjukban egy kicsit másként gondolkodni, függetlenedni valamelyest a piaci lét nyomorító hatásától. Ez nagyon eltérő anyagi helyzetű, egymástól jelentősen különböző színházak szerveződése, ahol tudatosan törekedtünk arra is, hogy az uniós és nem uniós társulatok részvétele révén áttörjük bizonyos értelemben az újra kialakuló vasfüggönyt. A Comet-fesztivál után máris indulunk két hétre Svédországba, ahol nyolc alkalommal adjuk elő a Tótékat. Ezután feszített ütemű itthoni próbák következnek. Bérces László rendezésében állítjuk színpadra Háy János Pityu bácsi fia c. darabját, magam pedig a nyári gyulai Shakespeare-előadásunk, illetve a korábbi Pszyché-elképzeléseink alapján gyúrok új előadást. A Három nővér mellett ugyancsak ősszel szeretnénk felújítani, újra színpadra állítani Cortez Roberto Zucco c. darabját, amelyet korábban a budapesti Új Színházban vittem színre, s amelyért Trill Zsolt tavaly elnyerte az évad legjobb férfi alakításáért járó díjat Magyarországon. (Ugyanezen előadásért Vidnyánszky Attila a legjobb rendezésért járó díjban részesült az elmúlt színházi évadban – a szerk.) Végül december 5-én Moszkvában, Anatolij Vasziljev színházában játsszuk A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából c. előadásunkat.

– Mire számíthat a hazai, azaz a kárpátaljai közönség idén ősszel?

– Mindenképpen növelni akarjuk az itthoni jelenlétünket, azaz a korábbi évadokhoz viszonyítva több előadást szeretnénk játszani, s arra sem volt már rég példa, hogy – mint arról az előbb már szó volt – fél év alatt három bemutatóval álljunk elő. Egy fillért sem kaptunk ugyan eddig az idén tavasszal első ízben megrendezett Sztalker-fesztivál folytatására, mégis dolgozunk azon, hogy jövő márciusban vagy áprilisban ismét megrendezhessük. Remélem, tovább folytatódik együttműködésünk a Rákóczi-főiskolával, azaz a következő évadban is meghirdethetjük a közös színházi bérletünket, s szándéknyilatkozatot írtunk alá a KMKSZ-szel is több előadás megtartásáról. Ugyanakkor el kell mondanom, még mindig abban a kényes helyzetben vagyunk, hogy a színháztermünk hivatalosan továbbra sem alkalmas előadások megtartására, miután egy sor munkálatot a költségek hiányában máig nem sikerült elvégezni, s hasonló okokból várat magára a tetőszerkezet felújítása is a régi épületrész fölött. A színház anyagi helyzete egyébként, ami a hazai támogatást illeti, fennállása óta talán most a legrosszabb. Felemelték például a színészek fizetését, ami örvendetes, ugyanakkor nem emelték a támogatási keretet. Ezenközben viszont a színészek bérének emelkedésével növekszik annak adóvonzata is, amit a színháznak kell befizetnie. Jelen helyzet szerint a színházi dolgozók második félévi bérét gyakorlatilag nekünk kellene előteremtenünk, miközben a bérek utáni adóterhek összege megközelíti az állami támogatás mértékét... Ez egy abszurd helyzet.

– Öröm az ürömben, hogy hosszú idő után ismét gyarapodott a társulat...

– Valóban. Ismét a csapatban tudhatjuk Katkó Ferencet, aki a második kárpátaljai színészévfolyam tagjaként végzett a kijevi színművészeti főiskolán, majd a szabadkai színházhoz szerződött és az egyik legismertebb vajdasági színész lett. Most úgy döntött, hazatér, s máris itt próbál velünk Beregszászban. Társulatunk másik régi-új tagja Tarpai Viktória, aki korábban, még "amatőrként" két előadásunkban, a Dorottyában és a Gyilkosság a székesegyházban c. darabban is fellépett. Ő most fejezte be színi tanulmányait Budapesten, s tovább javítja azt a figyelemreméltó statisztikát, hogy aki Kárpátaljáról színésznek tanul, az szinte kivétel nélkül vissza is tér hozzánk. Ide kapcsolódó további jó hír, hogy Józan László, színházunk gyermekstúdiójának tagja idén nyáron felvételt nyert a budapesti színművészeti főiskolára.

bkv