Tanítsunk vagy neveljünk?

Interjú dr. Korzenszky Richárd perjellel, a tihanyi bencés közösség elöljárójával

2005. augusztus 5., 10:00 , 238. szám

A Kárpátaljai Nyári Kölcsey Pedagógusakadémia július 25-én kezdődött harmadik turnusában meghívott vendégként előadást tartott a továbbképzésen részt vevők számára dr. Korzenszky Richárd perjel, a tihanyi bencés közösség elöljárója. Interjúnkban vele beszélgettünk életéről, munkájáról.

- Életútjának milyen állomásait tartja fontosnak, meghatározónak?

- Csornán születtem 1941-ben. Gyermekkoromat Kapuváron, Csornától 17 km-re, Magyarország nyugati határszélén töltöttem. 1955-59 között a Pannonhalmi Bencés Gimnázium diákja voltam, majd 1959-ben ennek elvégzése után beléptem a bencés rendbe. Pannonhalmán végeztem el a teológiát. 1964-től Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán tanultam magyar-orosz szakon. 1968-ban kaptam diplomát. 1968-73 között a Győri Bencés Gimnáziumban, 1973-tól a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban tanítottam. 1979 és 1989 között a Pannonhalmi Bencés Gimnázium igazgatója, 1989 és 1991 között pedig a pannonhalmi főapát helyettese (perjel) voltam. 1991 és 1994 között a Magyar Művelődési és Közoktatásügyi Minisztériumban dolgoztam miniszteri biztosként. A nem állami és nem önkormányzati iskolákért feleltem. Nagyon érdekes időszaka volt ez az életemnek. Az ún. Nemzeti Alaptanterv (NAT) alapelveinek kidolgozásában elég jelentős részem volt, valamint abban is, hogy Magyarországon újjáéledt az egyházi iskolák rendszere: katolikus, református, evangélikus, valamint zsidó iskolák jöttek létre a különböző vallású tanulók legnagyobb örömére. Boldog vagyok, hogy sokat dolgozhattam és segíthettem ennek a célnak az elérésében. 1994 végétől napjainkig a tihanyi bencés közösség elöljárója vagyok.

- 10 évvel ezelőtt már járt Kárpátalján. Minek köszönhető a mostani látogatása?

- Egy piliscsabai rendezvényen találkoztam dr. Orosz Ildikóval, a KMPSZ elnökével, aki felkért egy előadás megtartására Kárpátalján. Azt válaszoltam, ez csak naptár kérdése, nagyon szívesen, hiszen igen fontosnak tartom azt, hogy a határon túli magyarokkal kapcsolatot tartsunk. Van már vagy húsz éve annak, hogy elhatároztam: minden otthoni első számú feladatom elvégzése után, ha a határon túli magyarok hívnak bármilyen kéréssel és kérdéssel, akkor az otthoni egyéb feladataimat "felülírom", vagyis akkor a határon túliaké az elsőbbség. Ez alkalommal is jó szívvel, szívesen jöttem.

- Mi volt a pedagógusoknak tartott előadása témája és mondanivalója?

- Egy általános témáról beszéltem, ezt a címet adhatjuk neki: Tanítsunk vagy neveljünk? A pedagógushivatás értelméről beszéltem, ezt igyekeztem kifejteni. Mindannyian tudjuk, hogy az iskolák nagy kihívásoknak vannak kitéve nap mint nap, és hogy a társadalom egyre több információ átadását, továbbadását kívánja meg mindenkitől. A társadalom úgy gondolja, hogy a gyermek nem más, mint egy befogadó és reprodukáló lény. Ezzel szemben mindannyian tapasztaljuk, hogy amit tanultunk, és amit tanítottunk, annak nagy része feledésbe merül. Nagyon fontos ezért, hogy egész létezésünkkel tanítsunk, próbáljunk meg embert formálni, tudva azt, hogy az ember létezése önmagában érték. Tehát minden pedagógusnak hivatalából fakadó kötelessége hozzásegíteni a rájuk bízott embereket, a felnövekvő gyermekeket ahhoz, hogy az életüket értelmesen, igaz emberként, békében és boldogan tudják leélni. Elkötelezettnek kell lennie mindenkinek, aki emberekkel foglalkozik, és ezt egyértelműen közösen vallanunk kell.

- Mit tanácsol az embereknek, milyen eszmények szerint éljenek?

- Mindenképpen az egyik legfontosabb eszmény a béke, a béke pedig az a nyugalom, amely a rendezettségből származik. Tehát próbáljon meg az ember saját magában rendet teremteni, próbálja meg saját magában tisztázni, hogy mi végre is van a világon, mi az élet értelme, és egyben próbálja meg a többi emberrel való kapcsolatát rendezni. Éljen harmóniában a családban, a munkahelyén, baráti körében mindenkivel, és próbáljon rendben lenni azzal a természettel, ami reánk bízatott. A pedagógusok számára pedig fontos, hogy csodálják, szemléljék az élet titkát, és segítsék erre a titokra ráérezni a gyerekeket. Véleményem szerint ez minden pedagógusnak a feladata. A Kölcsey-akadémián beszéltem arról is, hogy az információ továbbadásánál sokkal fontosabb mindenki számára a speciális tantárgyakkal kapcsolatban az, hogy a pedagógus élményeket közvetítsen a rábízott gyerekek számára. Fontos az is, hogy a gyerekeket jóra neveljük, hogy azok majd tudjanak választani jó és rossz között.

-Mondana pár szót a "munkahelyéről", a tihanyi apátságról?

- Tihany a Balatonba nyúló félsziget, ezen áll a bencés apátság. Egy olyan apátságnak vagyok a felelőse, amely éppen ebben az évben ünnepli alapításának 950. évfordulóját. Egy olyan apátsághoz tartozom, amelynek az alapítólevele minden magyar anyanyelvű ember számára szimbolikus értékű kell, hogy legyen. A Tihanyi-félsziget ezenkívül több irányzatnak, kultúrának is a keveredési pontja, hiszen 950 évvel ezelőtt jelen volt itt az európaiság, a latin nyelv, jelen volt a magyarság, amint a Tihanyi alapítólevélben lévő magyar szavak (pl. mogyoróbokor, körtvélyfa stb.) erről tanúskodnak. És jelen volt természetesen a kereszténység is, hiszen I. András magyar király egy nyugati keresztény monostort, apátságot, szent egyházat emeltetett. A nyugati kereszténységen kívül jelen van itt a keleti kereszténység emléke is, hiszen I. András magyar király felesége, Bölcs Jaroszlav kijevi fejedelem leánya Magyarországra utazásakor szláv szerzeteseket hozott Tihanyba. Ezek bizánci liturgia szerint imádkozó, a keleti kereszténység előírásai szerint élő szerzetesek voltak, és emlékük az apátságtól kb. 1,5 km-re található ún. "barátlakásokban" ma is jelen van. A középkorban az apátságok iránymutató épületeknek számítottak, hajójukat az építéskor általában a felkelő naphoz igazították, amely mindig ugyanott kelt fel. Ez számunkra most is szimbolikus: egy irányt jelképez, hogy legyen mihez igazodnunk a jövőben, keresve a változatlan értékeket.

F. Zs.