Egy kárpátaljai lelkészcsalád a Holland Királyságban

Élménybeszámoló a tulipánok országából

2005. augusztus 12., 10:00 , 239. szám

Egy holland egyházi alapítvány 2003-ban tanulmányi ösztöndíjat ajánlott Radvánszky Ferenc református lelkésznek és családjának, akik élve a lehetőséggel két évet töltöttek tanulással Hollandiában. A kétgyermekes fiatal család a napokban tért haza Kárpátaljára, és lapunk kérésére olvasóinkkal is megosztják az ott tapasztaltakat.

- Hogyan nyílt lehetőségük a hollandiai ösztöndíjra?

- Egy holland egyházi alapítvány révén, mely közép-európai diákok továbbtanulását segíti. Az alapítvány vezetője és egyik képviselője 2002-ben járt Kárpátalján, segítséget ajánlva a Kárpátaljai Református Egyházkerületnek. Engem is megkérdeztek, ismerek-e olyanokat, akik szívesen tanulnának Hollandiában. Miután mondtam néhány nevet, legnagyobb meglepetésemre közölték: ők igazából ránk gondoltak, és családommal együtt szívesen látnak. Eleinte kivitelezhetetlennek tűnt a dolog - Zsófia kislányunk akkor volt egyéves, jómagam Mezőkaszony és Bótrágy református gyülekezetében végeztem lelkészi szolgálatot -, aztán valahogy minden kialakult - meséli az előzményeket Radvánszky Ferenc tiszteletes.

- Hollandia jelenleg az Európai Unió egyik leggazdagabb országa, fejlett infrastruktúra, kiemelkedően magas életszínvonal jellemzi. Milyenek az ottani emberek?

- Hollandiában valóban jólét van, az átlagos holland családok ellenben meglehetősen puritán módon élnek. Jellemző a nagycsalád, náluk természetes, hogy 5-6 gyermek nevelkedik egy családban. A holland emberek végtelenül barátságosak és segítőkészek. Az egyik szomszéd házaspár például sokat segített a nyelvtanulásban. Ugyancsak legendás hírű a hollandok becsületessége. A környéken, ahol éltünk, több eladó nélküli üzlet is működött. A vásárló bement az üzletbe, elvette a kívánt terméket, fizetett a bejáratnál lévő pénztárnál, ha kellett, elvette a visszajárót. Az ilyen nagyfokú egymás iránti bizalom megtapasztalása nagy élmény volt számunkra.

- Hová szólt az ösztöndíj, milyen eredménnyel járt a tanulás?

- Kampen városkában éltünk, melynek két református teológiája van. Amelyiken én tanultam, állami támogatás nélkül, kizárólag a hívek adományaiból működik. Kampen egy eredeti hangulatát megőrző, középkori alapítású városka, 32 ezer lakossal. Az ott élő emberek mélyen vallásosak. A városnak 25 református temploma van, némelyiket két gyülekezet is használja. Vasárnap senki sem utazik, az üzletek zárva vannak, és a családok apraja-nagyja templomba megy. Nagyon jó volt ismét diákként élni. Jómagam mesteri fokozatú diplomát szereztem, a feleségem egy speciális pedagógiai kurzust végzett el sikeresen.

- Hogyan teltek a mindennapok? - kérdezem Jutkát, aki a tanulás mellett a család ellátásáról is gondoskodott.

- Egy nagyon otthonos, jól felszerelt családi házban éltünk. Ferenc szinte naponta bejárt az egyetemre. Hozzám - a gyerekekre való tekintettel - magántanár járt. Emellett nyelvtanfolyamra jártunk. Rajtunk kívül magyarországi és erdélyi magyar családok is voltak kinn ösztöndíjjal, egy kisebb magyar közösséget alkotva. Kárpátaljáról mi voltunk az elsők, akik ilyen formában ott tanultak. Ottlétünk idején magam vásároltam, főztem a családnak. Szinte valamennyi általunk fogyasztott alapvető élelmiszert meg tudtam venni, kivéve a tejfölt és a tehéntúrót, amit Hollandiában nem ismernek. A holland konyha meglehetősen egyhangú a magyarhoz képest. Ami kimondottan finom, az a holland sajt és az édesség. Hollandiában a legtöbb feleségnek nincs önálló foglalkozása, hanem főállásban családanyák. Az állam minden támogatást megad a családoknak ahhoz, hogy az édesanyáknak ne kelljen munkát vállalniuk, és nyugodtan nevelhessék gyermekeiket. Érdekes, hogy a holland családok naponta egyszer esznek meleg ételt, este hatkor. Vacsoraidőben elnéptelenednek az utcák, a családok mind otthon vannak, és közösen étkeznek.

- Kisfiatok, Ágoston egy éve Hollandiában született. Milyen volt kismamának lenni odakinn?

- Egészen más alapokon működik a terhesgondozás, mint nálunk. Kampenben nincs szülészeti kórház, a kismamákat egy szakrendelőben bábák fogadják. Orvos nem is látott. Hollandiában otthonszülés van, így Ágoston is a családi körben jött világra. Érdekes intézmény a szobagondozó, amit a biztosító fizet. Ez azt jelenti, hogy a szülést követő héten napi öt órában egy hölgy vezette a háztartást, hogy az édesanya nyugodtan pihenjen.

- A gyerekek hogy érzik magukat ismét itthon?

- Zsófia lányunk gyakran megkérdezi, miért van itt az utakon kátyú, és miért van sár? Hollandiában ilyet nem tapasztalt, mivel ott az autóutak kifogástalanok, a városban rendszeresen porszívózták, mosták a közutakat, még port se igen láttunk...

P. Zs.