Mindig szívesen jövök haza

Interjú Arnóczky Zoltánnal, a Szöged Big Band vezetőjével

A KMKSZ által szervezett Kárpátaljai Könnyűzenei és Jazzfesztivál talán legnépszerűbb előadását a magyarországi Szöged Big Band adta. A zenekar vezetője, Arnóczky Zoltán szinte kötelességének tartotta elfogadni a szervezők meghívását, hiszen maga is beregszászi születésű, első sikereit is itt érte el zenekaraival.

- Spanyolországtól kezdve, Franciaországon, Belgiumon át, egészen Németországig sokfelé megfordultam már, de azt sohasem tagadtam le, hogy beregszászi vagyok - kezdte beszélgetésünket Arnóczky Zoltán. - Itt kezdődött a pályafutásom, zenekarvezetőként itt is elég sok sikert tudtam elérni. A kultúrház nagy esztrádzenekarával például kivívtuk a népi esztrádegyüttes címet. Azután 15 évvel ezelőtt az ugyancsak beregszászi Hegyi József zeneiskolai tanárral és Hegyi Annával zeneiskolát nyitottunk a magyarországi Sajószegeden, ami egy alig háromezres lélekszámú kistelepülés.

- Hogyan lett a zeneiskolásokból együttes?

- Ahogyan telt az idő és növekedtek a gyerekek, igyekeztünk zenekart formálni belőlük. Az első fellépésünk ezelőtt tíz évvel volt Sajószegeden, de hamarosan egymást követték a külföldi fellépések is, miután egymás után két alkalommal is bejutottunk a budapesti zeneiskolai zenekarok országos versenyébe. Később, ahogyan nőttek a tanítványaink, úgy lett mind nagyobb az érdeklődés és az igény körükben a jazz iránt. Akkor döntöttünk úgy, hogy megpróbáljuk magasabb szinten művelni ezt a műfajt. Így alakult meg öt évvel ezelőtt a Szöged Big Band.

- Mit kell tudni az együttesről?

- Mindenekelőtt azt, hogy fiatalok vagyunk. Két évvel ezelőtt volt Budapesten a harmadik országos big band fesztivál, ahol 17 együttes versengett három kategóriában, s ahol mi ifjúsági kategóriában arany minősítést szereztünk. Azóta is arra törekszünk, hogy minél szebb sikereket érjünk el. Legutóbb például Németországban vettünk részt egy olyan nagyszabású fesztiválon, ahol negyven együttes lépett fel a világ legkülönbözőbb részeiről egyidejűleg. Köztük léptünk színpadra mi is, egy olyan apró falucskából, mint Sajószeged. Ezzel a csapattal, ezzel a műsorral látogattunk el most ide, Beregszászba is, ahová természetesen szívesen járunk vissza.

- Műfajilag hogyan határozná meg az együttesük által játszott zenét?

- Tudni kell, hogy egy induló zenekar nem kezdhet el azonnal jazzt játszani. Értelemszerűen kezdetben mi is elsősorban tánczenét játszottunk, s még most is elég sok a populáris zene a repertoárunkban. Időközben azonban több zenészünket is felvették a miskolci zeneművészeti szakiskola jazz tanszakára. Elmondható tehát, hogy a szólistáink egyre inkább beérnek, azaz ma már megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy szólókat produkáljunk, improvizáljunk is.

- Van igény az önök által játszott zenére, fenn lehet tartani manapság egy ekkora együttest?

- Meglehet, sajnálatos módon, egy-egy könnyedebb műfaj nagyobb közönségre számíthat, mint mi, de azért nem veszítjük el a hitünket. A legfőbb törekvésünk egyébként is az, hogy a gyerekekbe plántáljuk a zeneszeretetet. Ami az anyagiakat illeti, egy húsztagú együttest természetesen nem könnyű fenntartani. Három lábon állunk, s e tekintetben mindenekelőtt az önkormányzatunkat említeném, amely, hála istennek, lelkesen támogat minket. Támogatásra számíthatunk a zeneiskolánk részéről is. Végül, néhány zenészünk a közeli Tiszaújvárosból jön át hozzánk játszani, így onnan is számíthatunk segítségre.

- Könnyű rávenni a fiatalokat arra, hogy próbára járjanak, vállalják a turnékkal járó fáradságot ma, amikor ráadásul nem éppen ez a legnépszerűbb zenei irányzat?

- Ezelőtt néhány esztendővel gyakorlatilag nem is létezett még külön műfajként Magyarországon a big band. Öt évvel ezelőtt budapesti kezdeményezésre indult meg az a mozgalom, amely célul tűzte ki a fiatalok felrázását, hogy lehetőség szerint ne csak a mai, úgynevezett techno zenét játsszák, hanem a klasszikusokat is, amilyen például Louis Armstrong, Benny Goodman vagy Glenn Miller, s ezért rendezték meg akkor az első big band fesztivált is, alig néhány együttes részvételével. Az idei, ötödik fesztiválon már 24 zenekar jelent meg, azaz nyilvánvaló, hogy napról napra egyre népszerűbb a műfaj. Esetünkben sem kellett rákényszeríteni a diákokat a próbákra, hiszen ők maguk kérték, hogy a klasszikus fúvószene mellett játsszunk valami mást is, például big bandet. Nekem már 30 évvel ezelőtt is volt big band zenekarom, méghozzá itt, Beregszászban, így természetesen szívesen mondtam igent. Előszedtük a régi kottákat, beszereztünk újakat is, és nekiláttunk a munkának.

solt