Az összetartozás ünnepe

Honfoglalási emlékünnepség Tiszacsomán

Idén immár kilencedik alkalommal rendezték meg a Tiszacsoma határában feltárt honfoglalás kori temető helyén kialakított emlékparkban a honfoglalási emlékünnepséget. A rendezvény liturgiával vette kezdetét a helyi görög katolikus templomban, majd az ünneplő közönség menete, melyet népviseletbe öltözött fiatalok, zászlók tettek még látványosabbá, a falu határában kialakított emlékparkba vonult.

Ezen az ünnepségen arra emlékezünk, hogy Árpád vezér és népe több mint ezer esztendővel ezelőtt átkelt a Vereckei-hágón, hazát alapított, ami biztosította a magyar nemzet megmaradását – köszöntötte a résztvevőket Bakancsos László, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, megyei tanácsi képviselő, aki a megjelentek között üdvözölhette Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, Csengeri Jánost, a Magyar Köztársaság ungvári főkonzulátusa beregszászi ügyfélszolgálati irodájának vezető konzulját, Csizmár Bélát, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökét, Bartha Ferencet, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjét.

Pősze Attila, Tiszacsoma polgármestere üdvözlő beszédében reményének adott hangot, hogy jön még idő, amikor a honfoglaló őseinkhez kötődő tiszacsomai emlékpark az egész magyarság szent helye lesz.

Ünnepi beszédében Csengeri János konzul arra hívta fel a figyelmet, hogy a megemlékezés helyszínének egyik különlegessége a közelében húzódó országhatár. "A határ két oldalán most közösen dolgozunk azon, hogy helyrehozzuk elődeink tévedését, amely ehhez az állapothoz vezetett. Tudjuk, hogy ez már nem reménytelen vállalkozás. A megoldást a két ország teljes körű európai integrációja jelentheti". A diplomata ugyanakkor kiemelte, hogy a vízumkényszer bevezetése ellenére a díjmentes vízumok révén sikerült megőrizni a kárpátaljai magyarság számára is a kapcsolattartás lehetőségét az anyaországgal. "A magyar kormány komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ez a helyzet ne legyen rosszabb két év múlva sem, amikor Magyarország csatlakozik a schengeni rendszerhez. Szeretnénk továbbá, hogy a határon túl élő magyarok minél nagyobb számban kapjanak lehetőséget a továbbutazásra is az Európai Unió többi államába" – mondotta Csengeri János.

Jelenlétünk folytonosságát jelképezik azok a régészeti leletek, amelyeket itt Tiszacsomán találtak – hangsúlyozta Demkó Ferenc tiszacsomai görög katolikus parochus. "Ez a bizonyossága annak, hogy nem vendégek, hanem házigazdák vagyunk, hogy nem jöttünk, beültünk a máséba, hanem letelepedtünk, s azóta is itt vagyunk. Adná meg az Isten, hogy még legalább ennyi ideig tartassunk meg e helyen" – mondta az atya.

Bár honfoglaló őseink kevesen voltak, mégis elegen ahhoz, hogy országot alapítsanak – emlékeztetett Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. A mai magyarság a határokon túl mégis úgy érzi, hogy fogy, s egyre reménytelenebb a helyzete, amit csak fokoz a tavalyi anyaországi gyászos emlékű népszavazás – mutatott rá a KMKSZ vezetője. A népszavazást elemezve a szónok azt hangsúlyozta, hogy a politikai nemzethez tartozás feltétele az áldozathozatal, aminek formája hosszú évszázadokon keresztül a fegyveres kiállás volt, s aki ezt nem vállalta, az csupán az ország lakosságához tartozott. Mint kifejtette, napjainkban a politikai nemzethez való tartozás feltétele ugyancsak a küzdelem, bár már nem fegyveres harc által, hanem szavazatával jelzi az egyén, hogy összetartozik a többi magyarral. Kovács Miklós szerint ezekhez az emberekhez viszonyítva kell meghatározni a lakosságot, akiknek semmit sem jelent a haza becsülete, a nemzeti szolidaritás, sőt, bármikor ráuszíthatók a politikai nemzetre, csak meg kell őket riasztani, hogy valaki elveszi a kenyerüket. Nem szabad azonban elhamarkodottan ítélni a magyarországiakról, mert másfél millióan mégiscsak bizonyították a magyar politikai nemzethez tartozásukat, s vajon hányan élnek közöttünk, kárpátaljai magyarok között is olyanok, akiket könnyen saját nemzetük ellen lehet uszítani? "Ne ítéljünk túl szigorúan a magyarországiakról, mert a másfél millió ember, aki igennel szavazott, hatvan év kommunizmus után és a liberalizmus totális médiauralma mellett, nem is olyan rossz arány – figyelmeztetett a szónok. "Véssük a saját szívünkbe azt a felelősséget, amely a politikai nemzet tagjaira hárul. Minél rosszabbak az arányok, annál nagyobb a felelősség. De amíg összetartunk, addig van rá lehetőség, hogy a politikai nemzet nemcsak fennmarad, hanem elég erős lesz ahhoz, hogy magyart csináljon a magyarul beszélőből" – mondotta végezetül Kovács Miklós.

Zárszavában Bakancsos László arra figyelmeztetett: úgy kell élnünk, hogy amíg élünk, adjunk, amikor pedig eltávozunk az élők sorából, hagyjunk valamit az utódainkra. Ebből kiindulva javasolta, kezdeményezzék, hogy foglalja törvénybe a magyar országgyűlés, miszerint mind az anyaországban, mind az elszakított területeken nemzeti ünnepként emlékezzünk meg a jövőben a honfoglalásról.

Az ünnepség hangulatát a helyi középiskola diákjainak az alkalomhoz illő zenés-verses műsorszámai fokozták, a beszédek elhangzása után pedig a résztvevők megkoszorúzták a honfoglalási emlékművet.