Bethlen Gábor, Erdély aranykorának fejedelme

Október 23. mindenekelőtt az 1956-os forradalom kitörésének napjaként, nemzeti ünnepünkként él a köztudatban. Ám nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy e nap kétszeresen is fontos volt történelmünk egy jelentős alakja, Bethlen Gábor (Marosillye, 1580. november 15. - Gyulafehérvár, 1629. november 15.) erdélyi fejedelem (1613-1629) életében is.

Bethlen Gábor apja, Bethlen Farkas Báthory Zsigmond fejedelem híve volt. Öccsével, Istvánnal együtt korán árvaságra jutott, miután előbb apját, majd tízévesen anyját is elveszítette.

A tizenhárom éves ifjú végül Báthory Zsigmond kegyéből a gyulafehérvári fejedelmi udvarba került. Korán kitüntette magát a törökellenes hadjáratokban és sikerült visszaszerezni atyai birtokát.

Báthory Zsigmond lemondása után Bethlen a törökök által támogatott Székely Mózeshez csatlakozott, majd ennek sikertelen erdélyi trónfoglaló hadjárata után Törökországba menekült.

A menekültek neki ajánlották fel Erdély trónját, de akkor nem fogadta el a fejedelmi címet. Úgy látta, hogy erre Bocskai István sokkal alkalmasabb. Támogatta Bocskai Habsburg-ellenes mozgalmát, és ő szerezte meg Bocskai számra a Porta megerősítését is a fejedelemségben.

Bocskai fejedelemmé választásának évében, 1605-ben vette nőül Károlyi Zsuzsannát. A partiumi birtokos Károlyi család minden bizonnyal a kérő politikai és hadi tetteit mérlegelve egyezett bele a házasságba, hiszen Bethlen Gábor vagyoni és társadalmi helyzetét tekintve mélyen alattuk állt.

Bocskai halála után az idős Rákóczi Zsigmond került Erdély trónjára, akivel szemben Bethlen Gábor az ifjú Báthori Gábort támogatta, s ezért kegyvesztett lett.

Bethlen politikai karrierjének felívelését 1608-ban Báthori Gábor megválasztása hozta el. Hamarosan bekövetkezett azonban a meghasonlás, mert amellett, hogy nem értett egyet a fiatal fejedelem kicsapongó életvitelével, Bethlen szembeszegült annak politikai döntéseivel is. A nyílt szakítást vállalva, 1612-ben Bethlen Gábor török földre menekült.

Egy évre rá azonban fejedelemként tért vissza Erdélybe, mint írták róla, céltudatosan, érett politikusként eszközölve ki a török támogatását. Az erdélyi rendek 1613. október 23-án választották fejedelemmé.

Politikájának első fontos lépéseként Bethlen Gábor elérte, hogy hűségesküt tettek a szászok. Nagy gondot fordított a kincstári bevételek gyarapítására, segítette a külföldi mesteremberek letelepedését Erdélyben. Teljesen új adózási politikát vezetett be, közteherviselésre kötelezve a nemességet is.

Hatalmának megerősítésével párhuzamosan építkezett, iskolát alapított, támogatta a művelődést, türelmi egyházpolitikát folytatott, amelybe belefért a katolikus, lutheránus, unitárius, de még a szombatosság tolerálása is. Nevéhez 12 iskola alapítása fűződik.

Ami külpolitikáját illeti, a Porta már uralkodása kezdetén benyújtotta a "számlát", Lippát végül át is kellett adnia a töröknek. 1619-ben elindította első hadjáratát az osztrák császár ellen, és elfoglalta a királyi Magyarországot, majd 1620. október 23-án a besztercebányai országgyűlés magyar királlyá választotta. 1622. január 6-án azonban lemondott választott királyi címéről, amiért cserébe római szent birodalmi fejedelmi címet kapott. Második hadjárata az 1624. május 8-i bécsi békével ért véget, ekkor lemondott a sziléziai birtokairól is.

Családi életébe, amely gyermekei elvesztése miatt boldogtalan volt, újabb változást hozott Károlyi Zsuzsanna 1622-ben bekövetkezett halála. Két évi özvegység után kötött újabb házasságot a brandenburgi választófejedelem húgával, Katalinnal. E házasság révén került rokoni kapcsolatba a svéd és angol uralkodóházzal, amellyel jogcímet formált Erdély számára, hogy felvegyék az európai Protestáns Ligába. Abban a reményben vett részt a harmincéves háborúban, hogy Magyarország Habsburg-házzal szembeni követelései érvényesüljenek. Sajnos látnia kellett, hogy a Nyugat számára Magyarország mellékes kérdés.

Erdély talán legnagyobb államférfiúja, kinek uralkodása idején az ország aranykorát élte, 1629. november 15-én hunyt el Gyulafehérváron. (Oláh Gál Elvira és a Wikipédia.hu nyomán)