A beregszászi főiskola végzőse a karácsfalvai líceum élén
Bemutatjuk Szimku Andrást
Szeptember elsejétől Milan Sasik püspök a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum igazgatójává a tanintézmény fiatal angol–történelem szakos tanárát, Szimku Andrást nevezte ki. A három évvel ezelőtt megnyitott egyházi fenntartású líceum a napokban kapta meg az állami licencet, s november 14-től a Nagyszőlősi Járási Oktatási Osztály munkatársai megkezdik a tanintézmény attesztálását. Az iskola kitűnő felszereltségét és a fiatal kollektíva lelkesedését látva nem lehet kétséges, hogy a 2006 tavaszán elsőként érettségiző évfolyam államilag elismert érettségi bizonyítványt kap majd. Interjúnkkal az új igazgatót szeretnénk olvasóinknak bemutatni, akit a líceumról és terveiről kérdeztünk.
– Igazgató úr, hogyan lesz valakiből ilyen fiatalon líceumigazgató?
– Gyerekkoromban nem tanárnak készültem, a családomban sem volt tanár. Amikor azonban a továbbtanulásról kellett döntenem, 1998-ban a Kárpátaljai Magyar Tanárképző Főiskola angol–történelem szakára jelentkeztem, amit 2003-ra sikeresen el is végeztem. Közben 1999-től angolt tanítottam otthon, a Verbőci Középiskolában. 2003 őszén keresett meg Marosi István atya, a líceum lelki vezetője, aki felkért, hogy óraadóként tanítsak angol nyelvet a líceumban. Minden bizonnyal elégedettek voltak a munkámmal, mert rövidesen főállású angoltanár lettem Karácsfalván. Meglepetésként ért, amikor Milan Sasik, a líceumot fenntartó Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye püspöke engem, egy 25 éves fiatal tanárt kért fel ennek a nagy jövő előtt álló oktatási intézménynek a vezetésére.
– Miben más a Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, mint egy középiskola?
– Líceumunk legfontosabb célja nem az, hogy tudományos kutatókat, orvosokat, ügyvédeket neveljünk. Mi olyan embereket akarunk adni a világnak, akik bárhová is kerülnek az életben, megállják a helyüket, mert Istentől kapott nemes lélekkel, szeretettel, megalapozott emberi értékekkel vannak felvértezve. Közösségi életre és hazaszeretetre neveljük a diákjainkat, vannak olyan normák, amelyeknek meg kell felelni, szabályok, amelyeket szigorúan be kell tartani. Persze nagyon szeretnénk, ha minden egyes diákunk felvételt nyerne felsőoktatási intézményekbe, de ez csak a második szempont. Az oktatómunkához a feltételek kedvezőbbek nálunk, mint egy állami középiskolában. Az állami tanterveknek megfelelően teljesítünk minden előírt normatívát, mellette azonban hittant és liturgikus énekeket is tanítunk diákjainknak. Ezeken kívül líceumunkban szakoktatás is van, amelynek elvégzéséről oklevelet kapnak a diákjaink, akik elsajátíthatják a fafaragó-asztalos, virágkötő-dísznövénytermesztő és faluturizmus-szervező szakmákat. Emellett hobbi szintjén foglalkozhatnak üveg- és kerámiafestészettel, ami nagyon népszerű, különösen a lányok körében.
– Milyen tervekkel kezdte el ezt a megtisztelő, de nem könnyű munkát?
– Szeretnék a líceum diákjai elé olyan tanulmányi és értékmércét állítani, amely magasnak tűnhet még, de mindent megteszek annak érdekében, hogy sikerüljön azt mindannyiuknak elérni, és utána megtartani. Mindenképpen értelmes, értékes, emberszerető fiatalokat akarunk nevelni.
Nem érzem nehéznek a munkámat. Én nagyon szeretek gyerekek között lenni, nagyon szeretek itt lenni a líceumban, hivatásomnak érzem a nevelést. Megpróbálom szívem, lelkem és minden erőm beleadni, hogy Isten segítségével megvalósulhassanak a terveim, s ehhez nagyon jó partner az itt dolgozó fiatal, de nagy tudású szakemberekből álló tantestület. Remélem, közösen sikerül Kárpátalja egyik legjobb magyar iskolájává tennünk a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumot.
Badó Zsolt