2005. december 2.

Jézus betért egy faluba, tíz leprás férfi jött feléje. Megálltak és messziről kiáltották: "Jézus Mester, könyörülj rajtunk!" Rájuk tekintett és így szólt: "Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak." Amint odafelé mentek, megtisztultak, de csak egy tért vissza közülük, amikor látta, hogy meggyógyult. Hangos szóval áldotta Istent és lába elé borulva hálálkodott. Ez szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: "Nem tízen tisztultak meg? Hol a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?" Azzal hozzáfordult: "Kelj föl, menj! Hited meggyógyított téged." Lukács 17. 12-19.

A fenti evangéliumban tíz leprás meggyógyításáról hallottunk, akik közül egyetlen idegen tért vissza Jézushoz, hogy megköszönje gyógyulását. A többi kilencnek eszébe se jutott, pedig elég okuk volt rá, hogy megköszönjék jótéteményét. A tíz közül kilenc hálátlan volt. Csak az idegen, a szamaritánus cselekedett helyesen: visszatért Jézushoz és megköszönte visszanyert egészségét. Az evangélium tanulsága világos: cselekedjünk mi is hasonlóképpen, legyünk hálásak Isten jótéteményeiért.

Mennyire vagyunk mi hálásak? Él-e bennünk a hála lelkülete, vagy olyanok vagyunk, mint a többi kilenc?

Napjainkban sok a hálás ember, nagyon sok udvarias formát használunk erre: köszönöm, köszönöm szépen, hálás köszönet, soha nem feledem jóságod, Isten fizesse meg jóságod, és sorolhatnám a szebbnél szebb szavakat, amelyek elhagyják ajkunkat. Tehát nem fukarkodunk a szép szavakkal. De az igazi hálás lelkülettől távol állunk. A hála nem merül ki szép szavakban és udvariassági törvények külsőséges teljesítésében. Hiszen a kilenc leprás is eleget tett Jézus parancsának, elmentek és megmutatták magukat a papoknak. Kötelezettségüket teljesítették, Jézus mégsem volt megelégedve velük. A hálátlanság megszemélyesítői lettek.

A keresztény élet csupa hálaadás, elsősorban amire a mai evangélium célzott, ez a hála pedig Istenhez fűződő bensőséges, őszinte, mély lelki kapcsolatokban nyilvánul meg.

"A szeretet mindent elajándékoz, és sohasem lesz kevesebb. A hála minden adósságot kifizet, és örökké adósnak érzi magát."

Szent Pál apostol írja (Kol. 2,7): "Hálátok ne ismerjen határt!"

Ambrus József