Szent Miklós legendája

Szent Miklós Krisztus után 245-ben, Patara városában született, Kis-Ázsiában. Alig kezdte el az iskolát, mikor szülővárosában nagy járvány tört ki, és szülei meghaltak. Ekkor a város kolostorába költözött, nagybátyjához. Megszerette a kolostori életet, így a papi hivatást választotta.

Emberszeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Püspökké választották, 52 évig viselte tisztségét. Egyszerű módon élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Szüleitől örökölt vagyonát a gyermekek és a rászoruló emberek megsegítésére fordította. Éhínség idején a teljes egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembekerült az egyházzal. Engedetlenségéért egy időre ki is tagadták az egyházból!

Miklós püspök kolostorának szomszédságában élt egy elszegényedett nemes ember, aki úgy elnyomorodott, hogy betevő falatra is alig jutott. Egyik este három lánya azon vitatkozott, melyikük adja el magát rabszolgának, hogy ezzel segítse a másik kettő férjhezmenetelét. Az alkut meghallotta Miklós püspök, aki épp arra sétált. Visszasietett a templomba, és egy marék aranyat kötött egy keszkenőbe, amit aztán bedobott a lányok ablakán. Ők persze azt hitték, csoda történt. A következő két évben a másik lány is kapott aranyat. Idővel kitudódott, hogy a jótevő maga a püspök.

Miklós püspök december 5-én, névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Adakozásaiért a nép elnevezte "Ajándékozó Atyának". A keresztényüldözések alatt a püspököt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték. Fogságából végül kiszabadult és hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét (326-ban) angyalok vitték végső nyughelyére.

-zs-