Trill Zsolt színművészé az első Bubik István-díj!
Az egy éve tragikusan elhunyt nagyszerű magyarországi színész, Bubik István emlékére hozták létre a Magyar Művészetért - Bubik István-díjat, amelyet mostantól évente ítélnek oda a legméltóbbnak tartott 35 évnél fiatalabb magyar színésznek, rendezőnek. A kuratórium úgy döntött, hogy az idei első alkalommal Trill Zsoltnak, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Jászai Mari-díjas tagjának ítéli oda a díjat, amelyet a művész december 15-én Budapesten vehet át a Magyar Művészetért díjak többi kitüntetettjével egyetemben.
- Jobb lenne, ha nem volna ez a díj, mert akkor Bubik István élne még - szögezi le beszélgetésünk legelején a fiatal kora ellenére már több rangos kitüntetésben részesült színművész. - Halálával egy rendkívüli művészt veszített el a magyar színjátszás, akivel volt szerencsém együtt játszani a színpadon, s azt is megtapasztalhattam, hogy a napi úgymond kötelező munkán túl is mennyi energia árad belőle, milyen hallatlan érdeklődést és odafigyelést tanúsít kollégái művészi teljesítménye iránt. Ha már azonban úgy alakult, hogy én vagyok a kitüntetett, örülök neki, mert a korábbiakhoz hasonlóan úgy tekintek erre az elismerésre is, mint ami nemcsak az én érdemem, hanem az egész beregszászi társulaté, amelynek tagja vagyok.
- Ma, amikor az úgynevezett sztárok uralják a médiát, van még esélye az elismerésre egy "egyszerű" színházi színésznek?
- Mára határozottan kettévált a színház, s az a bizonyos sztárvilág. A magyar színházi világ azért önálló életet él, s nem is sikertelenül próbálkozik a fennmaradással. Ennek a színházi életnek pedig része, hogy szakmai díjakat is kiosztanak, amelyeket lehetőség szerint igyekeznek a helyén, értékén kezelni. Ezekre a díjakra persze jellemző, hogy nem annyira a nagyközönség, mint inkább a szakma tartja azokat számon.
- Mi az, amiért megítélése szerint egy színész elismerést, díjat érdemel?
- Például az az évi teljesítményéért, vagy még inkább egy nagyobb alkotói periódus lezárásaként, értékeléseként lehet méltó hasonló elismerésre egy színész, rendező, díszlettervező vagy bárki, aki a színházban dolgozik. Számomra mindenképpen az a legfontosabb, hogy a díjakat valamilyen teljesítmény alapján ítéljék oda.
- Megítélése szerint menynyire népszerű ma a színház, mekkora réteget érint?
- Ami Magyarországot illeti, elmondhatom, hogy Budapest gyakorlatilag minden színháza minden este telt ház előtt játszik. Ez a tény önmagáért beszél, hiszen a magyar fővárosban nagyon sok a színház. Úgy gondolom, ha az emberek estéről estére nem csekély összeget áldoznak színházjegyekre, akkor minden bizonnyal érdekli őket a dolog. Kárpátalja persze egy más világ. Sajnos nálunk figyelembe kell venni, hogy akiket érdekelne a színház, azok gyakran nem engedhetik meg maguknak, hogy eljussanak egy-egy előadásra, akiknek viszont lehetőségük volna rá, hogy előadásokra járjanak, azokat nemegyszer nem érdekli a dolog.
- Ennyi szerep és siker után mi az, amit még szívesen eljátszana? Milyen szerepre vágyik?
- Máig úgy tekintem, hogy tulajdonképpen nem csináltam még semmit, úgyhogy van tennivalóm jócskán. Kétségtelen, hogy számos szerepet eljátszottam már, s vívódom is rajta eleget, hogyan sikerült megoldanom azokat. Ugyanakkor mindig arra gondolok, hogy még számtalan utat nem próbáltam ki, számtalan emberrel nem találkoztam, azaz akad még tennivaló, munka bőven. Úgynevezett "szerepálmom" viszont nincs. A szerepet mindig a pillanat hozza. Jön egy ember, egy rendező, aki felajánlja a lehetőséget, s akkor ott van előttem a kihívás, hogy megbirkózzak az adott szereppel.
