Január 6. - Vízkereszt napja

Vízkereszt a karácsonyi ünnepkör zárónapja. Ilyenkor szokás utoljára meggyújtani a gyertyákat a karácsonyfán, ekkor bontják le a fát. A nap összetett jellegű keresztény ünnep, amely a Megváltó életének három mozzanatához is kapcsolódik. A vízkereszt elsősorban a kis Jézus imádására keletről Betlehembe érkező "háromkirályok" - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - ünnepe, második vonatkozása Jézus Krisztusnak a Jordán vizében való megkeresztelésének megünneplése, harmadik pedig az ún. kánai menyegző csodájáról, a víz borrá változtatásáról való megemlékezés. Sok helyen népszokás a csillagozás vagy a háromkirályok járása, ami hasonló a betlehemezéshez, csak kevesebb benne a párbeszédes forma. E napon szenteli a vizet a katolikus egyház. A víz megkereszteléséből (megszenteléséből) ered a magyar vízkereszt elnevezés. A liturgikus vízszentelést vízkereszt vigíliáján végezték a templomban, de üvegben haza is vittek belőle meghinteni vele a házat, a gonosz szellemek ellen. Ezenkívül hittek gyógyító hatásában, mely mindenféle betegségre jó volt. A víz és tömjén szenteléséből alakult ki a házszentelés. Az ajtóra vagy a szemöldökfára krétával felírták az évszámot és alá a három király nevének kezdőbetűit. Úgy vélték, ez megvéd a villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen. E naphoz kapcsolódik a következő mondás: "Ha vízkeresztkor megcsillan a víz a kerékvágásban, nem lesz hosszú a tél." A nyári csapadékmennyiséget is megpróbálták megjósolni: "Ha a pintyőke ilyenkor itt (ivott) a kerékvágásból, akkor lett elig esső a nyáron." A gazdasszonyok fontak e napon, mert úgy gondolták, akkor hosszabbak lesznek a kolbászok. Vízkereszttől kezdődött a farsang, ami a fiatalok és az idősek számára a vidám összejövetelek, tréfás játékok időszakát jelentette.

F. Zs.