Az elnök egy éve

A napokban múlt egy esztendeje, hogy elfoglalta hivatalát Viktor Juscsenko, Ukrajna sorrendben harmadik elnöke. Talán nem meglepő az elmúlt év belpolitikai viharai után, hogy sokan és sokféleképpen értékelik az eltelt időszakot, s az államfő teljesítményét.

Tekintettel arra, hogy alig 2 hónap van hátra a parlamenti és helyhatósági választásokig, aligha hihetjük, hogy akik mostanság véleményt mondanak az elnökről és politikusi, államfői teljesítményéről, függetlenek tudnak maradni a javában tartó kampánytól. Ezt a hatást szinte lehetetlen kiszűrni a megjelent nyilatkozatokból és értékelésekből, mindazonáltal érdemes lehetőség szerint legalább a választások kérdéskörét különválasztani a belpolitika egyéb aktuális témáitól.

A választások tisztasága

A Juscsenko elnököt és csapatát ért számtalan kritika ellenére nyilvánvaló, hogy a választási "hagyományok" terén lényeges változások tapasztalhatók az országban, s megfigyelők szerint legalább annyi bizonyos, hogy a hatalmon lévő elnök nem igyekszik kihasználni e téren hivatali helyzetét.

Minapi tévébeszédében az államfő a becsületes és tiszta választásokról szóló memorandum aláírására szólított fel minden politikai tömörülést. Juscsenko ígéretet tett, hogy minden politikai erőnek egyenlő lehetőségeket biztosít az agitációra, s elutasítja az úgynevezett adminreszursz alkalmazását. Egyúttal kijelentette: senkinek sem engedi meg, hogy Ukrajna megosztásával spekuláljon. Az elnök ezzel kapcsolatban nem nevesített konkrét politikai erőket, nem használta sem a szeparatizmus, sem a föderalizmus kifejezést, ugyanakkor megfigyelők szerint egyértelmű, hogy az ellenzéki Régiók Pártjára gondolt, mely mind az államfőnek, mind a hozzá közel álló politikai erőknek ellenfele volt a tavalyi választások alkalmával, s amelynek programja tartalmazza az ország föderatív berendezkedésre való áttérésének gondolatát.

Tény, hogy néhány héttel a választások előtt még semmi jele annak, hogy állami hivatalnokok központi rendelkezésre összpontosított nyomásgyakorlással próbálkoznának. Ellenkezőleg - elhangzanak olyan vélemények, miszerint a jelenlegi hatalom akkor sem lenne képes elődjéhez hasonló mértékű nyomásgyakorlásra, ha megvolna hozzá a felsőbb szándék. Amennyiben tehát valaki lakóhelyén mégis adminisztratív nyomásgyakorlást tapasztalna, mondják a hozzáértők, azt bátran betudhatja a helyi hivatalnokok túlbuzgóságának, illetve annak, hogy az országhoz hasonlóan a hivatalnoki testület is igen megosztott politikailag.

Krízis márpedig nincs...

Sok szó esik mostanság a parlament és az elnök viszonyáról. Az elmúlt hetek kölcsönös kirohanásaival és bírálataival ellentétben azonban az államfő legutóbb már kerülte a politikai krízis kifejezés használatát, sőt arra irányuló javaslatokkal állt elő, hogy az országgyűlés a választásokig tartózkodjék a belpolitikai helyzetet destabilizáló további lépésektől, illetve tegye lehetővé az alkotmánybíróság működését az új bírák felesketésével. Ugyancsak az államfői kompromisszumkészség jele, hogy Juscsenko nem emlegeti fel a kormány menesztésének kérdését, bár korábban illegitimnek nyilvánította a honatyák erre vonatkozó döntését, s a határozat visszavonását sürgette.

Az elmúlt napok politikai csatározásainak túlfűtött hangulatában még a január elsejével életbe lépett, a parlament és a kormány jogkörének az elnöki hatalom rovására történő kibővítését előirányzó politikai reform legitimitása is megkérdőjeleződött. Így kifejezetten jó hatással volt a közhangulatra, hogy az egyéves országlása kapcsán a választókhoz forduló Juscsenko tévébeszédében hitet tett a reform mellett, bár megjegyezte, hogy nem veti el az alkotmány jövőbeni tökéletesítésének lehetőségét.

A legfontosabb azonban az, állítják egybehangzóan a megfigyelők, hogy az Oroszországgal kirobbant gázárvitával súlyosbított sorozatos politikai válságok nem okoztak visszafordíthatatlan károkat, s ez az államfő visszafogottságának is betudható.

Vegyes érzelmek

Viktor Juscsenko egyéves tevékenységének megítélése ugyancsak vegyes. Sokan az elnöki táboron belüli politikai csatározásokkal és a koncepciók hiányát leplezni hivatott kapkodással magyarázzák az ország meglehetősen kétes értékű 2005-ös bizonyítványát. Mások viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a politikai harcok természetes velejárói a demokráciának, s Juscsenko javára írható, hogy nem igyekezett egy kézben összpontosítani a végrehajtó hatalmat.

Maga az elnök vállalt kötelezettségeinek teljesítésével kapcsolatban emlékeztetett, hogy ígéretéhez híven az elmúlt évben nőttek a bérek és juttatások, az állam felülvizsgálta a Krivorizssztal privatizációját, csökkentette a kötelező katonai szolgálat időtartamát. Ami a külpolitikát illeti, Ukrajna "közeledett Európához, s érthetőbbé vált Oroszország számára."

Hogy azután mindennek ellenére az elnök népszerűsége ugyancsak megcsappant a tavaly téli narancsos forradalom euforikus napjaihoz képest, azon a független megfigyelők nemigen csodálkoznak. Mint rámutatnak, a reform értelmében mostantól a parlament és a kormány kezében a hatalom, s elsősorban rajtuk múlik, hogyan alakul a továbbiakban az ország jövője. Viktor Juscsenko megítélése pedig végeredményben azon múlik majd, sikerül-e biztosítania a márciusi választások demokratikusságát, garantálni az ország békés átmenetét az új államforma, s remélhetőleg egyben a demokrácia felé. (Kárpátalja/BBC/index.hu)