Elszámoltatások

Néhány KMKSZ-aktivista szerint a vezetőség nem elég kezdeményező a kampányban, hiszen újból és újból mi szorulunk védekező szerepbe.

A magyarázat igen egyszerű: józan ésszel nem lehet előrelátni azokat a képtelenségeket, amelyekkel az UMDSZ szokott támadni. Újabban például a KMKSZ–Juscsenko szerződés számonkérésével próbálnak előnyhöz jutni a kampányban. Úgy próbálják beállítani a mostani helyzetet, mintha a KMKSZ egy évvel ezelőtt hatalomra jutott volna, és most felelnie kell a narancssárgák eddigi teljesítményéért is.

Először is a KMKSZ Juscsenko elnökjelölttel kötött szerződést, aki az 5 éves ciklusból még csak 1 évet töltött a posztján. Eközben a szerződés aláírásakor jelen lévő Orbán Viktor nem volt miniszterelnök.

Gajdosék esetleg felmutathatnák azt a szerződést, amit ők kötöttek Janukovics elnökjelölttel Gyurcsány miniszterelnök védnöksége alatt. Össze lehetne hasonlítani a két szerződés pontjait, és azzal kritizálni a KMKSZ-t, hogy az gyengébbet tudott csak kicsikarni partnerétől. Most, hogy Janukovics újból feljövőben van, ez egy igen hasznos dokumentum lehetne.

A Juscsenko-szerződés emlegetése nemcsak a hiányzó Janukovics–Gajdos szerződésre hívja fel a figyelmet, hanem a hiányzó Moroz–Gajdos szerződésre is. Végül is az elnökválasztás végére Gajdos a Janukovics-csapat bejáratott tagja volt, ki is tarthatott volna a politikai szerencse fordultáig, hogy abban a táborban is legyen valaki, aki magyaroknak tett ígéreteket kérhet számon. Ha mégis vált, akkor csakis az előző szerződéseknél komolyabb engedményekért cserébe lett volna érdemes feladni a pozíciókat. Vajon mit ígért Moroz a szocialista frakciót gyarapító képviselőnek? Mivel írott szerződés nem áll rendelkezésre, csak találgathatunk, melyik szocialista miniszter volt fontosabb Gajdosnak, az oktatási vagy a rendőrminiszter?

Gajdos a kormányfrakciót alkotó szocialista frakció tagja, az UMDSZ-esek pedig a KMKSZ-t tekintik hatalompártinak. Na de milyen alapon? A szervezet jelöltjét már rég eltávolították a Beregszászi Járási Adminisztráció éléről. A szocdem–UMDSZ-es főosztályvezetők viszont a helyükön vannak.

Egyébként az UMDSZ-eseknek simán örülni és nem kárörvendeni kellene a narancssárgák csetlésein-botlásain. Az újonnan hatalomra jutott csapat tagjai nem voltak képesek például feltárni a Kucsma-időszak bűntényeit. Nem kerültek börtönbe a választásokon elkövetett visszaélések elkövetői és kitervelői, nem göngyölítették fel a Premix-ügy szálait. Ha sikerül eltávolítani a régieket a hatalomból és legalább néhány szembeötlő bűnügynek végére járniuk, most alighanem halkabb lenne a Gajdos-csapat hangja.

A legközelebbi választás valóban az elszámoltatás ideje. Csakhogy nem Juscsenko elszámoltatásáé, hanem azoké, akik 2002-ben kapták meg (méghozzá hogyan?) a mandátumukat. Akkor a szocdem-UMDSZ csapat szerzett meg minden hatalmi pozíciót, a parlamenti képviselőségtől a járási főosztályvezetőségig. A négy évből háromig korlátlanul birtokolták a hatalmat, egy évig részben. Elszámoltatni őket kell, akár az egész Kucsma-korszakért is: hiszen az UMDSZ-listák élén az előző rezsim magyar kisfőnökei állnak.

Persze az ő idejük is eljön majd, amikor ellenzékből kritizálhatják a KMKSZ-t. Ehhez csak a töredékét kell majd kiállnunk annak a nyomásnak, amely fennállása óta a magyar érdekvédelmi szervezetre nehezedik.

Kovács Miklós