Bunyik Zoltán: autonómia és kettős állampolgárság

2006. április 7., 10:00 , 273. szám

A napokban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola vendége volt Bunyik Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke, vajdasági tartományi oktatási és művelődési titkár. A beregszászi főiskolán A bolognai folyamat és Ukrajna címmel megrendezett nemzetközi konferencia kapcsán mindenekelőtt arról kérdeztük a szakpolitikust, milyen tapasztalatokat tudott megosztani a konferencia hallgatóságával a vajdasági magyarság részéről, amelynek szintén meg kell birkóznia a bolognai folyamat jelentette kihívással.

- A bolognai folyamat napjainkra a térség valamennyi országában elsőrangú témává vált a felsőoktatás terén, hiszen gyakorlatilag mindenütt napirenden van a bevezetése, alkalmazása. Ami a Vajdaságot, Szerbiát illeti, valahol a középútnál tartunk, hiszen 2010-ig kell majd létrehozni az európai oktatási térséget, s éppen ezekben az években születnek a folyamatot szabályozó törvények. Külön dimenziót ad a problémakörnek, hogy a magyar kisebbség helyzetének szempontjából is próbáljuk értékelni a bolognai folyamatot, illetve annak implementálását, az ugyanis igazából nem a kisebbségi oktatásról szól. Félő, hogy amennyiben nem foglalkozunk komolyan ezzel a kérdéssel, ha az adott ország kizárólag a globális kérdések szempontjából vizsgálja, akkor a kisebbségi oktatás a háttérbe szorulhat. A beregszászi konferencia jelentőségét éppen az adja, hogy tudomásom szerint még nem volt olyan konferencia a térségben, amely hangsúlyosan vizsgálta volna vajdasági, erdélyi és kárpátaljai példákon, hogyan reflektálódik a bolognai folyamat a kisebbségi, konkrétan a magyar felsőoktatás területén.

- A vajdasági magyarság számára is nagy jelentőségű az autonómia kérdése. Vannak, akik abban látnák a megoldást, ha a küszöbön álló koszovói rendezéshez kötnék a vajdasági kérdés megoldását is. Mi ezzel kapcsolatban a VMSZ álláspontja?

- Első pillantásra szinte önmagától kínálkozik a párhuzam Koszovó és a Vajdaság között, hiszen 1989 előtt a két régió egyforma jogköröket élvezett. Az elmúlt tizenöt év azonban olyan változásokat hozott az etnikai struktúra szempontjából, a politikai, kulturális helyzetet illetően, legfőképpen pedig a nemzetközi politikai tényezők szempontjából, hogy ez a párhuzam többé nem tartható. Nagyon világosan értésre adták mind Európában, mind Szerbiában, hogy a két eset nem kapcsolható össze, azaz álmodozás azt hinni, hogy most esetleg a Vajdaság is olyan autonómiát kaphat, amelyet Koszovónak biztosíthatnak a küszöbön álló tárgyalások. Mi, magyarok is úgy gondoljuk a Vajdaságban, hogy minket nem érint közvetlenül a koszovói rendezés. Annyiban van kapcsolat a két eset között, amennyiben magunk is olyan megoldást támogatnánk, amivel Szerbia is elégedett lesz, miután nem vagyunk érdekeltek abban, hogy Szerbiában feszültségek legyenek, hogy - ne adj Isten! - újabb háború legyen, mert annak mindig a kisebbségek isszák meg a levét. Amit a vajdasági magyarság megkövetel, az a személyi elvű kulturális autonómia, a Vajdaságnak mint multietnikus körzetnek a tartományi autonómiája, és ezen belül valósulhat meg esetleg a magyar területi autonómia. A koszovói párhuzamot azért sem tartom szerencsésnek, mert mi nem akarunk Koszovót a Vajdaságban, azaz nem akarunk olyan viszonyokat, olyan ellenségeskedést, leszámolásokat, erőszakot és háborút, mint ami az ottani rendezést előzte meg. Mi másfajta rendezést szeretnénk. Továbbra is azon az úton haladunk, hogy komoly tárgyalásokat folytatva a szerb kormánnyal, élvezve a mindenkori magyar kormány hathatós támogatását, s az utóbbi időben immár az Európai Parlament és egyéb európai intézmények támogatására is számítva, igyekszünk elérni a vajdasági és a magyar autonómia kiteljesedését.

- A VMSZ a kezdetektől lelkesen kiáll a kettős állampolgárság mellett. Megítélése szerint megvalósítható az elképzelés?

- A Vajdaság tekintetében merült fel először a kettős állampolgárság mint megoldási lehetőség, s mi, a VMSZ voltunk a kezdeményezői, mert úgy gondoltuk, hogy nekünk van erre a legnagyobb szükségünk. Ugyanakkor abban is hiszünk, hogy a Kárpát-medencében élő egész magyar nemzetnek nemcsak kulturális egyesítésre van szüksége, hanem arra is, hogy egy közös magyar állampolgárság által sorsközösséget érezhessünk egymással, erősítsük az összetartozást. Egy ilyen megoldás azt az üzenetet hordozná, hogy a mindenkori magyar kormány minden helyzetben kiáll a kisebbségek ügyeiért, erősítené a magyar identitást az emberekben. Ehhez képest másodlagos szempont, hogy esetleg szabadon utazgathatnánk Nyugat-Európában. Aki mindenáron oda vágyik, az úgyis eljut oda, a többségnek azonban nincs pénze az utazásra. Mint közismert, a szerb miniszterelnök is kijelentette, hogy nincs kifogása az elképzelés ellen. Ekkor fogalmaztuk meg konkrét követelésként a kettős állampolgárság igényét, amelyet a mieinkhez hasonló megfontolásokból, illetve szolidaritásból más magyar közösségek is támogattak. Sajnos jelenleg olyan kérdés ez, amelyben különbözik a határon túli magyar közösségek és a magyar kormány álláspontja. Azt reméljük azonban, hogy a kormány előbb vagy utóbb változtat elutasító álláspontján. Mi nem tágítunk a követelésünktől.

solt