Füle van a falnak is

Haj, azok a lehallgatások!

Elértük, hogy már az ország politikai elitjének is elege van a folyamatos és általános lehallgatásból. A narancsos forradalmat követően megindult az átalakulás e tekintetben, azonban a folyamat meglehetősen lassú, a biztonság pedig kétséges és drága.

Ukrajnában szinte már természetesnek számít, hogy lehallgatják a telefonokat. A Viktor Juscsenko elnökkel hatalomra került narancsos kormányzat több tagját azonban felháborította, hogy őket is lehallgatják, ráadásul még akkor is, ha éppen magával az államfővel beszélnek. Kezdeményezésükre indult meg tavaly az a reformfolyamat, melynek eredményeként az Ukrán Biztonsági Szolgálattól (SZBU) várhatóan megvonják majd azt a lehetőséget, hogy ellenőrizze a kormányzati telefonokat és a lehallgatás technikai eszközeit. Egy márciusban életbe lépett törvény értelmében erre a célra 2007. január 1-jétől egy különleges és független állami hírközlési és információvédelmi szolgálatot hoznak létre, rövidített nevén a GSZSZSZZI-t.

Az indoklás szerint jelenleg az SZBU-ban összpontosul a lehallgatás, a lehallgatások felügyelete és az információvédelem feladata is. Ezeknek a hatásköröknek a szétválasztása viszont lehetővé tenné a nem szankcionált információszerzés kiküszöbölését. Igaz, a reform egyelőre csak félig sikerült, hiszen az SZBU-ról ezúttal csak a speciális telekommunikációs rendszerek és az adatvédelem hivatalát (DSZTSZZI) választják le, amely a kormányszervek közötti kommunikációt és az adatvédelmet biztosítja, míg a tulajdonképpeni lehallgatást végző struktúra egyelőre marad a biztonsági szolgálat kötelékében.

Bár az illetékesek hosszú távon folytatni kívánják a reformot, sokakban merülnek fel kétségek azzal kapcsolatban, hogy önmagában az egyes hivatalok és szolgálatok elkülönítése kizárhatná a visszaélések lehetőségét. Rámutatnak például, hogy a Nyikolaj Melnyicsenko-féle lehallgatási botrány annak idején éppen azután robbant ki, hogy Kucsma elnök leválasztotta az SZBU-ról az információvédelmi és őrző szolgálatot. További érv a kételkedők részéről, hogy a lehallgatások eszközének megvonása csökkentheti a SZBU működésének hatékonyságát. Végül többen emlékeztetnek, hogy az ukrán jogvédelmi szervek legnagyobb problémája mindenekelőtt abból fakad, hogy hiányzik a különleges szolgálatok feletti külső, többek között polgári kontroll. Ugyanakkor az igazság kedvéért tegyük hozzá a fentiekhez, hogy gyanús lehallgatási ügyek a világ nagy demokráciáiban is előfordulnak, s jelen helyzetben már annak is örülhetünk, hogy a reform egyáltalán elkezdődött.

A GSZSZSZZI létrehozása egyébként kiváló üzleti lehetőségeket is rejthet magában, hiszen nem csupán az állami hivatalnokok információinak biztosítását vállalhatja az új szolgálat, hanem megfelelő térítés ellenében cégekét és magánszemélyekét is a DSZTSZZI-n belül e célra már korábban létrehozott Konfidenciális Hírközlés Nemzeti Rendszere (NSZKSZ) révén. Míg azonban a potenciális ügyfelek eddig nem sok értelmét láthatták annak, hogy ugyanazon szervezetnek fizessenek a saját biztonságukért, amely adott esetben maga is lehallgat, az önálló intézmény, a GSZSZSZZI megjelenése fellendítheti az üzletet. Szakértők becslése szerint e szolgáltatások értékesítése magánszemélyeknek évi két-háromszázmilló dolláros bevételt jelenthet.

Bizony, az efféle szolgáltatások távolról sem olcsók. Az úgynevezett konfidenciális telefonvonal biztosítása például a kezdeti 960 hrivnyás csatlakozási díjtól eltekintve havi 258-418 hrivnyájába kerül a magánszemélyeknek és -vállalatoknak. Védett digitális hírközlési csatorna biztosítása esetén a csatlakozási díj 2333 hrivnya, a havi bérleti díj pedig 490 hrivnyától 1455 hrivnyáig terjedhet a csatorna áteresztőképességétől és a távolságtól függően. A speciális mobiltelefonos szolgáltatás esetén a csatlakozási díj 1142, a havidíj pedig 806 hrivnya. A mobiltelefonokkal kapcsolatban érdemes még elmondani, hogy a valóban biztonságos, védett európai gyártmányú mobiltelefonok ára meglehetősen borsos, mintegy 3-4 ezer dollár.

Természetes, ha a szép tervek ellenére a hétköznapi állampolgár, s jó néhány politikus is óvatos még egyelőre a biztonságos, ámde máris méregdrága telefonálás lehetőségével kapcsolatban, hiszen, vetik fel, mi garantálja például, hogy maga a szolgáltatás nyújtója nem hallgatja majd le, s adja tovább ügyfelei beszélgetéseit. A szakértők szerint a legjobb garanciát erre vonatkozóan az jelenti majd, hogy a szolgáltatás gazdasági vállalkozássá válik, a vállalkozás pedig az ügyfelek bizalmán alapul, tehát a legkisebb információszivárgás is tönkreteheti ezt a sokmillió dolláros üzletet. Továbbra is nyitott marad viszont a kérdés, mi történik, ha a bíróság rendeli el a titkosított vonalak lehallgatását, erre azonban csak a gyakorlat adhat majd kielégítő választ.

Ami pedig minket, hétköznapi polgárokat illet, egyelőre az a legjobb, ha egy pillanatra sem feledjük, hogy a falnak is füle lehet (hát még a telefonkagylónak!), s ennek megfelelően magunk igyekszünk cenzúrázni magunkat. Ez a módszer lényegesen olcsóbb, s lelki békénket is segít megőrizni. (Kárpátalja/korrespondent.net/podrobnosti.ua)