Mozart, Bartók, Dvorák és a ráadás

A Bartók Vonósnégyes Ungváron

2006. május 12., 10:00 , 278. szám

Bartók Béla születésének 125. évfordulója alkalmából május 3-án Ungváron fellépett a kétszeres Kossuth-díjas budapesti Bartók Vonósnégyes.

A magyar Külügyminisztérium támogatásával, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának szervezésében létrejött ünnepi koncertre a Filharmónia nagytermében került sor, ahol Sziklavári Vilmos főkonzul méltatta köszöntőjében a Bartók-év kapcsán a kiemelkedő magyar zeneszerzőt. A főkonzul emlékeztetett, hogy Bartók első koncertjét 1891-ben, tízéves korában éppen Kárpátalján, Nagyszőlősön adta. Sziklavári Vilmos végül köszönetet mondott az ungvári Filharmónia vezetőinek, akik lehetővé tették, hogy a város kiemelkedő zenei műhelyében kerülhessen sor e nagyszerű eseményre.

A közönség nagy ovációval fogadta az 1957-ben a Liszt Ferenc Zeneakadémia végzőseiből alakult kvartettet (Komlós Péter - első hegedű, Hargitai Géza - második hegedű, Németh Géza - brácsa, Mező László - cselló). Talán a Mozart-évre való tekintettel, az együttes nyitódarabul Wolfgang Amadeus Mozart A-dúr vonósnégyesét választotta, s szigorúan pontos, mégis könnyed játékukkal azonnal varázslatos hangulatot teremtettek a kamaramuzsika szempontjából láthatóan nem éppen elkényeztetett, mintegy kétszázfőnyi közönség körében. E viszonylag ritkán játszott Mozart-szerzemény a zenekarvezető Komlós Péter egyik kedvence, tudtuk meg, ami megmagyarázza azt az egyszerre hallható és látható különös gondosságot és odaadást, amellyel a zenészek a darabot kezelték. Külön élményt jelentett a hallgatóknak, hogy a zene Mozart-korabeli hangszereken csendülhetett fel ezen az estén.

A mozarti dallamvilág után szinte fizikailag is érzékelhető súllyal ereszkedett a teremre Bartók Béla V. vonósnégyese, s ha valaki eddig nem tudta volna, most kaphatott némi ízelítőt abból, miért tekintik a bartóki muzsika egyik legkitűnőbb megszólaltatójának a világon a róla elnevezett budapesti kvartettet. Itt is mindenekelőtt a precíz előadásmódot kell kiemelnünk, amely mindazonáltal egy pillanatra sem tűnt görcsösnek, erőltetettnek.

A szünet után Antonín Dvoráké, egészen pontosan az F-dúr vonósnégyesé, avagy Néger kvartetté volt a főszerep. A mű a szakirodalom szerint Dvorák talán legrövidebb kamarazenei kompozíciója, mégis telve van pompás témákkal, ritmikai és dallami leleményekkel, ami nagyszerűen érvényesült az egymást csodálatosan értő, végig egy hullámhosszon rezgő négy budapesti muzsikus előadásában, remek félórával koronázva meg ezt a már amúgy is szép estét.

Végül a lelkes közönség éljenzésére a kvartett ráadásként előadott még egy rövidke Dvorák-keringőt is, ám ez már nem annyira a műélvezetnek szólt, mint inkább lehetővé tette, hogy még néhány perccel meghosszabbítsuk az élményt, lubickoljunk a zenében. Úgy hisszük, sokáig emlékezünk majd rá, hogy egy májusi estén Ungváron járt a Bartók Vonósnégyes.

solt