Koalícionáda, avagy Julija és a "szeretett barátok"

A magyar olvasó talán nem is tudja, kik azok a "szeretett barátok". Ha ukránul hallják a szóösszetételt, talán rájönnek, miről van szó. Szarkazmusról természetesen. A "szeretett barátaim" ugyanis Juscsenko egyik kedvenc fordulata, amit az ukrán közvélemény már megszokott mint elnöki manírt. Politikai kategóriát Julija Timosenko csinált a kifejezésből, azzal, hogy az elnököt körülvevő üzletember- sleppre vonatkoztatta.

Porosenko, Tretyakov, Cservonenko és társai az elnök "szeretett barátai" és Julija esküdt ellenségei. A köznép azonban nem szereti a jó cárt rossz útra vivő álnok bojárokat. Timosenkónak ez az egyszerű démonizáló címkézése telitalálatnak bizonyult. Látszik a "szeretett barátok" által finanszírozott és így irányított Mi Ukrajnánk választási eredményén.

A Mi Ukrajnánk nélkül azonban nem lehet koalíciót alkotni. Mivel mind a Régiók, mind Julija felé nyitottak, övék a koalíciós kulcspozíció, az "aranyrészvény", ahogy az ukrán politikai szlengben hívják. Mivel a "szeretett barátok" viszonozzák Julija érzéseit, ezért a Mi Ukrajnánk-Régiók koalíció árnya vetül a jövőre.

Na de mi lesz a választókkal? Az ukrán választóknak három fő típusát lehet megkülönböztetni. Az első a lelkileg, szellemileg megfáradt nemszavazók igen népes - kb. egyharmadnyi - tábora, akik éppen emiatt nem is számítanak. A másik kategória, az olcsójánosoké jóval kisebb létszámú (kb. 10%-nyi), és szintén keveset számít, hiszen a mindenkori pénzes hatalomra szavaz. A maradék 50-60% viszont futballdrukkerként viszonyul a pártjához vagy az azokat irányító vezérekhez. El van kötelezve és az áruláson kívül mindent megbocsát neki. Az ukrán futballdrukker-választók viszont vagy narancssárgák, vagy kék-fehérek. Egy Mi Ukrajnánk - Régiók szövetség automatikusan Julija-rajongóvá tenné a narancssárga tábort. A szociológia tehát Julija-Mi Ukrajnánk-Moroz koalíciót borítékol.

Van azonban egy harmadik megfontolás is, ami az ukrán politikusokra vonatkozik. Azok ugyanis vagy üzletember-hivatalnokok, vagy szerencselovagok. Az utóbbiak akár kozákbugyogót viselnek, akár szocdemszegfűvel integetnek a Kárpátoktól a Krímig, nem számítanak. Az oligarchiák viszont üzleti alapon kezelik a politikát, vagyis a választási kampányt befektetésként fogják fel.

A befektetés megtérülése az államhatalomban való részvétel, ami a gyakorlatban az állami javak elosztásában való részvételt jelenti. Egy komoly ukrán politikusnak emiatt elfogadhatatlan az ellenzéki lét, hiszen ez a befektetések elúszásával egyenértékű. Ha tehát egy részvénytársaság, amely pártnak adja ki magát, nem képes többségi részvényessé válni az államnak hívott vállalatnál, akkor megpróbál megegyezni a többi részvényessel a profit elosztásáról. Julijának egyébként szintén vannak "szeretett barátai", akiknek az agya pont olyan srófra jár, mint akik Juscsenko-Janukovics-Moroz körül sertepertélnek. Ha tehát a párttulajdonos nagyrészvényeseken múlik, akkor nagykoalíció lesz, amiből csak az igen erőszakos-forrófejűeket hagyják ki. Nagyjából úgy, ahogy ez Kárpátalján már lejátszódott. Kijevben az ellenzéki szerep csak a kommunistákra van eleve leosztva, esetleg arra a pár BJUT-osra, aki Juliját követve a befektetések elúszásának veszélyét is vállalja.

A fenti három koalíciós forgatókönyvet kiegészíti még két katasztrófaszcenárió. Az egyik szerint nem sikerül megegyezni, Juscsenko feloszlatja a parlamentet, és ősszel szavazhatunk újra. A másik szerint szintén nem jön létre a koalíció, és akkor a jelenlegi Jehanurov-kormány marad még hosszan Juscsenko kézi vezérlése mellett.

S vajon melyik variáns lenne jobb a népnek? A helyzetet megkönnyíti, hogy az ország jelenlegi irányítása már nem okozhat katasztrófát, hiszen az ország már a katasztrófa állapotában leledzik. Nálunk még holmi Magyarországgal összehasonlítva is az egészségügy, a közoktatás, s nyugdíjrendszer és a közigazgatás már csak imitálja a működést. Pontosabban az oktató, az orvos és a hivatalnok már régen csak pluszpénzért végzi el a munkáját (az esetek túlnyomó többségében). Rosszabb csak akkor lehet, ha az oroszok tovább növelik az energiaárakat, de ez inkább Putyinon, mint Juscsenkón vagy Janukovicson múlik.

A kérdés tehát inkább az, tehet-e valaki kísérletet arra, hogy kihúzza az országot a jelenlegi kilátástalan helyzetéből. Az esély minimális, hiszen ehhez egy igen elszánt, céltudatos, jól képzett csapatra lenne szükség, amely egyértelmű felhatalmazást kapott a választóktól a válságmenedzselésre. Ehhez képest cinikus populista vezérek által vezetett oligarchiák és saját érdekeiket érvényesítő klikkek próbálják a legjobbat kihozni a koalíciós helyzetből, amelybe drukker-szavazóik juttatták őket.

Sz.K.M.