2006. augusztus 4.

A mai vasárnapon a római katolikus egyház Urunk színeváltozásának ünnepét tartja és Máté evangéliumának 17. fejezetébol az 1-9. verset olvassa.

Jézus az o színeváltozásával fel akarta készíteni tanítványait közelgo szenvedésére és kereszthalálára. Mózes és Illés tanúságtétele, az égbol hallható isteni szózat és Jézus testének dicsosége megerosítette az apostolok hitét. Ennek értelmét csak Jézus feltámadása után fogták fel.

Amikor a tanítványok látják Jézus szenvedését, halálát – elveszítik a hitüket. "Pedig mi azt reméltük, hogy o fogja megváltani Izraelt" – mondják az emmauszi tanítványok (Lk 24,21). Péternek, Jakabnak és Jánosnak, akik ott voltak a színeváltozás hegyén, kell megerosíteniük a tanítványokat, hogy ennek így kellett történnie. A három tanítvány jól érezte magát a hegyen, de le kellett menniük onnan, és a kereszthalál után tanúskodniuk a látottakról.

Az Úristen velünk is tesz csodát: megajándékoz az o jelenlétével az imádságban, ahol mi jól érezzük magunkat. Tudnunk kell, hogy minden ajándékot, amit az Isten ad nekünk, nemcsak a magunk számára kapunk. Meg kell erosítenünk a hitetlenségben, szeretetlenségben, bármilyen hiányban vergodo testvéreinket. Ha merjük tovább ajándékozni a kapott ajándékokat, akkor o újra elhalmoz bennünket ajándékaival, amelyeket újra el kell ajándékoznunk. Így leszünk mi is boldogok, hogy adhatunk, és mások is, hogy megajándékozottakká válnak.

Pogány István