Anyanyelvi Irka Tábor
Kárpátalján szórványvidéknek számítanak az egykori Máramaros, Ung, Ugocsa megye, valamint a Latorca, illetve a Borzsa völgyének magyarok által is lakott települései. Általános jellemzői a területnek, hogy a szovjet rendszerben nem voltak magyar anyanyelvű vagy magyar nyelvi oktatást felvállaló állami intézményei. Az adott szórványtelepülések földrajzilag szétszórtan, mintegy 300-350 kilométeres sávban húzódnak, közigazgatásilag különböző járásokhoz tartoznak. Egy-egy településen belül a magyarság lélekszáma 500-2500 fő között mozog, de egyik helyen sem éri el a lakosság 10 %-át. Az 1944 utáni időkben a szórványvidék egyetlen anyanyelvű intézménye a vallási gyülekezet volt, a közösség anyanyelvhasználata így a templomon kívül a családra korlátozódott.
Az anyanyelv tanulása iránti igény a nyolcvanas évek végén jelentkezett. Mára több mint félszáz vasárnapi iskola működik, a legerősebb magyar közösségekben - Huszt, Rahó, Szolyva, Gyertyánliget, Kőrösmező - pedig beindult a magyar nyelvű intézményes oktatás.
A Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség szórványprogramjának tradicionális rendezvénye a szórványvidéken élő gyerekek Anyanyelvi Irka Tábora, mely tizenkettedik alkalommal került megrendezésre. A hagyományoktól eltérően ezúttal mindkét turnust a Felső-Tisza-vidék településein, illetve Szolyván szervezte a KMPSZ.
Várakozással telve, módszertani segédanyaggal feltarisznyázva indult útnak július 17-én a Rákóczi-főiskola 32 hallgatója, hogy két héten át foglalkozzon a magyar gyökerekkel rendelkező, illetve a magyar nyelvet tanulni kívánó gyerekekkel Szolyván, Bustyaházán, Nagybocskón, Gyertyánligeten, Terebesfehérpatakon, Rahón, Szvidovecen és Kőrösmezőn.
Népdalokat, mondókákat, verseket, gyermekjátékokat tanítottak a hallgatók, beszélgetések során gyakorolva a helyes kiejtést, magyaros hanglejtést.
Sok kézműves-foglalkozásra is sor került. Rajzoltak, gyurmáztak, origamiztak, applikáltak, gyöngyöt fűztek.
A diákok valamennyi foglalkozás, játék fő céljának a szókincs fejlesztését, a beszélt nyelv tökéletesítését tekintették. A szabadtéri játékok szintén ezt az elgondolást szolgálták.
Szerepelt a programban a közös kirándulás is. A gyerekek megmutatták a főiskolásoknak szülőföldjüket. A közös séták, beszélgetések alkalmával a diákok betekintést nyertek a hegyvidéki emberek életmódjába. Volt, aki segített a kaszálásban, mások áfonyát gyűjtöttek vagy megtanulták a juhsajt készítését.
A táborzárón a tanult játékokból, énekekből rövid műsort mutattak be a meghívott szülőknek, nagyszülőknek, valamint kiállítást rendeztek a kézműves-foglalkozásokon készített tárgyakból.
pm
