A kettézárt falunap
December 23-a volt a nyitány, amikor hatvan évi kettézárás után, hosszas emberjogi küzdelmek eredményeként végre megnyílt Nagyszelmenc és Kisszelmenc között a határátkelő. Nemzetközi rés az Európai Unió aranyfüggönyén, ugyanazon a rozsda- és fáradt fegyverolaj színű vasalkotmányon, amelyet korábban Sztálin vasfüggönyének neveztünk. Április 27-én közös önkormányzati ülést tartott Nagyszelmenc és Kisszelmenc önkormányzata a kárpátaljai Palágykomorócon, ahová Kisszelmenc közigazgatásilag tartozik. Megállapodtak, hogy május 28-án falunapot tartanak Nagyszelmencen, amelyre meghívták Kisszelmenc polgárait, önkormányzatát és polgármesterét. Ekkorra az ikerfalu ukrajnai és szlovákiai része között a drótkerítés, amelyről 2005-ben még azt hittük, hogy végképp lebontották - "akkurátno" felújítva visszaállt.
A nyitást megünneplő május 28-ai falunap alkalmából a pozsonyi külügyminisztérium féléves kedvezményes szlovák vízumot ígért a kisszelmencieknek, majd ígéretét visszavette, és csupán egy-két napos vízumot adott volna. A csökkentett lehetőséggel csak néhány kisszelmenci élt, s a polgármesterük sem ment át Nagyszelmencre, hogy a tetthelyen tiltakozzék a magyarok hátrányos megkülönböztetése ellen. De hát olyan időket élünk, amikor a magyarok is hátrányosan különböztetik meg önmagukat. A nagyszelmenci önkormányzat folyószámlájára máig nem érkezett meg az a 150 ezer szlovák korona, mintegy 800 ezer forint, amelyet Csáky Pál december 23-án, akkor még Szlovákia miniszterelnök-helyetteseként ígért a falunap támogatására.
Viszont július 16-án az ikerfalu kárpátaljai szelete, Kisszelmenc is megtartotta falunapját, amelyen viszont Nagyszelmenc polgármestere nem jelent meg. Ott volt azonban Szili Katalin, az országgyűlés elnöke, aki a gyalogos-biciklis határállomáson átkelt Nagyszelmencre is. Így, végül is, a magyarlakta ikerfalu egységének szimbolizálása megjelent a politikában is.
A határállomás eközben éli a maga hétköznapjait. A vámosok beletúrnak a kisméretű női táskákba is, szétpakoltatják a túrázó gimnazisták cangás szerszámait, valamint vadásszák a szegénység jövedéki terméknek nevezett relikviáit, az olcsóbb cigit, a krajcáros vodkát. Ráadásul alighanem egy haditengerészeti támaszponton vagyunk, mert fényképezni, kamerázni is szigorúan tilos.
Akikért pedig a nyitás történt, azok meg csak úgy félig-meddig élhetnek a lehetőséggel. A szlovákiaiak mehetnek Ukrajnába, de az odaszorult kisszelmenciek nem nagyon jöhetnek Szlovákiába, mert nemcsak az útlevél drága, hanem az egy alkalomra szóló szlovák vízum is. Ők csak nézhetik, amint a politikusok, az újságírók, a tv-kamerák ide-oda cikáznak két országra szóló, s egy harmadik nemzetéhez tartozó falujukban, reménykedve, hogy a sokat emlegetett, hosszú időre szóló ingyenes vízumból egyszer majd mégis valóság lesz.
Elhangzott: Kossuth Rádió, Budapest, A mi időnk című műsorban, 2006. július 30. 18.20
