Zápszony koronája (I. rész)

Kárpátalja (mezo)városainak címereit, amelyek múltja évszázadokra vezetheto vissza, többé-kevésbé ismerjük; sokkal hiányosabb a tudásunk az egykori kisközségek szimbólumairól. Ezek a falvak rendszerint régen sem rendelkeztek a klasszikus értelemben vett címerekkel, szimbólumuk csupán a községi pecsétekben volt tetten érheto. Ezen kistelepülések közé tartozott Zápszony is. Az utóbbi években községeink saját történelmi arculatukat keresve egyedi jellegzetességeiket kívánják hangsúlyozni, így jelvényeik között különös jelentosége van a történelmi pecséteknek, címereknek. A régi adatok alapján több település újra rendszeresítené egykori címerét vagy újat készíttetne magának, ha az ukrajnai törvények megengednék hivatalos használatukat. Amíg az ehhez szükséges törvényeket nem fogadják el, hagyományorzés vagy történeti érdekesség szempontjából is illik ismerni régi szimbólumaikat. Törvényi háttér nélkül a községi tanácsok határozatot (vagy szándéknyilatkozatot) fogadhatnak el esetleges használatukról. Régi je

lvényeinket a községek nevét jelzo út menti táblákon, vagy esetleg faluzászló készítésénél érvényesíthetjük, díszítve ezzel a környezetet és tovább ápolva az éledezo hagyományokat. A Beregszászi járás falvaiban már számos példát láthatunk erre vonatkozóan. Tetszetos lenne a címerrel ellátott falutábla minden egyes község határában. Ezen a téren még sok a tennivaló, ami elsosorban a község vezetoire, szponzorokra, az arra illetékes bizottságokra, valamint a magyarság kulturális szervezeteire vár.

Mai címerhasználatunk aktuális problémái után ez alkalommal Zápszony pecsétjét tettük vizsgálódásunk tárgyává. Az elso általunk ismert pecsétforma 1844-bol származik, amelyben egy ötágú, nemesi korona van. Alakját leveles koronának vagy háromleveles heraldikai koronának nevezik, amelyen három levél között két ékko vagy gyöngy található az ágak csúcsán. Lehoczky Tivadar az 1881-ben kiadott Bereg vármegye monográfiájában közli Zápszony község pecsétjének köriratát, amely a következo: "1844 Zápszon helységének pecsétje". Átméroje a Kárpátaljai Állami Levéltárban talált viaszpecsétminta szerint 33 mm, ami megfelel az ekkor rendszeresített községi pecsétek méreteinek.

A zápszonyi pecsétkoronát nem helyezték a címereknek megfelelo pajzs-alapra, ebbol arra következtethetünk, hogy csupán pecsétként, és nem címerként használták.

Zápszonyt az írott források 1271-ben említik eloször mint királyi birtokot. A falu középkori nemesei között, az ismert királyi emberek névsorában szerepel Zabszoli (Zapszoni) János 1495 és 1507-bol, Zapszoli István 1513-ból, és Zapszony Szerafin 1519-bol. Így egyértelmu, hogy a Zapszol, Zápszoj, Zabsol és más, még a középkor végén használatos falunév egy hajdani birtokos nevét jelentette, akinek családja a XVI. században halt ki. Ezenkívül számos kiváltságos embert említ a krónika. Ettol függetlenül, Zápszony sohasem volt ún. "nemesi falu", amelyek gyakoriak voltak mind Beregben, mind a szomszédos vármegyékben a XVII-XVIII. században. Az évszázadok folyamán forrásaink leggyakrabban a következo családokat említik birtokosként: a XIV-XV. században Zápszonyt a Szécsyek és a Jakcsyak egyaránt birtokolták. 1552-ben részben a Lónyayak, a Büdyek, a Csapyak, a Szürteyek tulajdonába tartoztak az itteni földterületek. A XVI. században birtokosok voltak Zápszonyban a Bakos, Balla, Béres, Buda, Csatáry, Csorba, Dávid, Dudás, Hadar, Kovács, Lencsés, Mester, Nagy, Orosz, Szucs, Szabó és más családok. 1837-ben Fényes Elek statisztikus és geográfus leírása szerint a falu legjelentosebb három foúri családja a Lónyay, a Péchy és a Leszkay volt.

Csupán az érdekesség kedvéért említem meg, hogy az 1940-es évek elején a 40 holdnál nagyobb földterületen gazdálkodók a következok voltak: Goldberger Mór (45 hold), Dávid Károly (44 hold), Turóczy Kálmán (40 hold). Jellemzo, hogy ekkor már nem szerepelnek az összeírásokban a nagybirtokos Lónyayak.

Csatáry György

(Folytatjuk)