"Donok" a csúcson

2006. szeptember 22., 10:00 , 297. szám
Viktor Janukovics Brüsszelben

Kétségtelen, hogy az ukrajnai politikai arénában döntő régiós fölény mutatkozik. Megnyilvánul ez látványos, de kevésbé fontos ügyekben éppúgy, mint lényeges mélyfolyamatokban.

Janukovics elment Brüsszelbe és visszavonta az eddigi nyugati irányultságú külpolitikát. Ezzel demonstrálta, hogy az univerzálé gyakorlatilag semmit sem jelent számára. Juscsenkónak azonban a szerződés egy fügefalevél volt, amivel a kapitulációt takargatta.

Fontosabb azonban a Régiók Pártjának nyomulása a káderkérdésekben. Mostanra gyakorlatilag minden gazdasági irányító pozíciót elfoglaltak. Különösen az energetika és a szállítás területén való térfoglalás fontos a donyecki nehézipari lobbynak.

A megszorító intézkedések és a szabad gazdasági övezetek újraindítása jelzi majd a donok teljes diadalát. Azarov pénzügyminiszter világosan megmondta, hogy a választási pénzkidobásnak - bér- és nyugdíjemelések formájában - véget kell vetni. A szabad gazdasági övezetek pedig alighanem arra lesznek jók - mint korában -, hogy a keleti nagytőke ne fizessen adókat, oly módon, hogy ezekben jegyezte be cégeit.

A donok tehát úgy törtetnek, mint a német páncélos ékek a második világháború elején. Az is közös a két nyomulásban, hogy a siker fő összetevője az ellenállás hiánya volt. Az elnök, miután aláírta Janukovics kinevezését, elveszítette a befolyását az eseményekre. Az, hogy felháborodik Janukovics illetéktelen behatolásán az ország külpolitikájának irányításába, inkább csak tehetetlenségét húzza alá. Ha ellen akarna állni, el kellene kezdenie nyíltan hadakozni Janukovics ellen.

Tőle szerencsétlenebb képet csak a pártja mutat. Szegény miukrajnánkosok próbálnak beférkőzni a hatalomba, vagyis önállóan csatlakozni a Janukovics-Juscsenko-Moroz-Szimonyenko koalícióhoz. A posztok azonban már el vannak osztva, így számukra az ingyen szolgáló szerep jut, amitől húzódoznak; attól azonban, hogy ellenzékbe vonuljanak, még jobban ódzkodnak.

Timosenko megkapta a monopóliumot az ellenzéki szerepre, de nemigen boldogul vele. A klasszikus ellenzéki viselkedés, az hosszú készülődés a kormányzáshoz, mindennapi parlamenti, önkormányzati médiaküzdelem. Normális esetben. Normális demokráciában persze a hatalom is elhasználja azt, aki gyakorolja. Aki hatalmon van, dönthet, de azért felel is, és ezért kopik. Aki ellenzékben van, nem tud osztogatni, de nem is felel, így mire az ellenfele lejár, eljön az ő ideje.

Ukrajnában eddig nem volt ilyen parlamenti váltógazdaság. Mindenki, aki kormányzati pozícióba került, úgy gondolta, örökké ott marad. Mindenki, aki kimaradt, tragédiaként élte azt meg, és vagy megpróbált bevágódni a győzteseknél, vagy lázadást próbált szítani.

Timosenko lázadó alkat. A parlamenti ellenzéket vezető nyugodt, kitartóan dolgozó politikus szerepe nemigen illik rá. Amivel idáig próbálkozott, az inkább a lázadás kategóriájába tartozik, holott egyértelmű, hogy nincs forradalmi helyzet. A nép fáradt, nem megy ki a térre, és új választásokat sem akar.

A donok tehát a csúcson vannak. Ezzel a megállapítással legfeljebb abból a szempontból lehet vitatkozni, hogy még nincsenek sikereik teljében. A közeli jövőben még nagyobb donyecki hatalomkoncentrációval és még gátlástalanabb nyomulással kell számolni.

Úgy gondolom, hogy ha tovább erősödik is Janukovics, mégis a mostani időszak fog majd a csúcsnak számítani. Egyszerűen azért, mert ha Ukrajnában nincs is rendes demokrácia, a hatalomgyakorlás itt is koptat. A donyeckieknek pedig mostantól hatalmat kell majd gyakorolniuk egy féléves fűtési szezon idején. Az oroszok pedig nem fognak engedni az árakból. A győzelem az lesz, ha idén az állam megússza 95 dolláros gázárral, a következő év elejét pedig 140-nel. A lakosság viszont hosszú évek óta most fog először többet fizetni - sok helyen a hideg radiátorokért.

Sz. K. M.