1956 - méltó megemlékezés

A 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából sok helyütt megemlékeznek a magyar nemzet szabadságharcáról. A Hazáért Érdemkereszttel és az 1956-os emlékéremmel kitüntetett Molnár László, a KMKSZ Gálocsi Alapszervezetének elnöke elhatározta, szülőfalujában is méltóképpen emlékeznek: kopjafát állíttatnak a dicsőséges forradalom és a mártírok tiszteltére.

Molnár László alig 11 éves volt, amikor Magyarországon kitört a forradalom. A felnőttek közül sokan remélték: a trianoni szerződéssel megcsonkított anyaország most magára talál, és a szabadságharcosok elérik, hogy újraegyesüljön a szétszabdalt magyar haza.

- A forradalom napjaiban az iskolából hazatérve szinte mindig a telepes rádió körül találtam a családot, hallgatták a friss híreket. Emlékszem a komolyzenei bejátszásokra, a bemondó patetikus bejelentésére: "Nagy Imre még a helyén!", a magyar miniszterelnök megrázó segélykérő mondataira. Láttuk a Magyarország irányába dübörgő orosz tankokat, később hallottuk: a bevonuló orosz csapatok leverték a forradalmat. Nagy volt bennünk a fájdalom, gyermekként is éreztük, tudtuk ez egy óriási megrázkódtatás a magyar nemzet számára. Kisgyermekként sokat olvastam: a farkasölő Hunyadi Mátyás legendáját, Kinizsi Pál hőstetteit, Petőfi, Vörösmarty verseit. Hallva a pesti utcai harcokról, majd a kegyetlen megtorlásról, úgy éreztem - itt az idő, végre a mi generációnk s tehet valamit a magyar hazáért! - meséli.

Hárman - Molnár László, Perduk Tibor és Pasztellák István - "ellenálló csoportot" szerveztek, és gyűjteni kezdték a falu határában fellelhető, második világháborús fegyvereket, töltényeket. 1944 őszén Gálocs közelében egy hónapig folytak a frontharcok, így nem volt nehéz lőport, puska- és ágyúgolyót, gránátot, aknát, karabélyt találni az erdőben és a legelőkön. A titokban egybehordott fegyvereknek a legfiatalabb "ellenálló", Molnár László lett a raktárosa, aki mindent gondosan ládákba rakott és elrejtett otthon a csűrben, a szenessufniban. A forradalom második évfordulóján aztán "akciót" szerveztek: felhívást fogalmaztak, amit Pasztellák István október 23. hajnalán két helyen is kiragasztott a faluban. "A véreskezű szovjet diktátorok vérbe fojtották a magyar forradalmat..." - hirdették a plakátok, melyek hamarosan a helyi párttikárhoz kerültek. A KGB még aznap nyomozni kezdett a tettesek után. A gyerekeket letartóztatták, majd a kihallgatásokat követően összeszedték a rejtegetett fegyvereket. A karhatalom nem hitte, hogy az iskolásoknak nem volt felnőtt felbujtójuk. A gálocsi származású, akkoriban Huszton szolgáló Gecse Endre református tiszteletesre akarták rábizonyítani, hogy kapcsolatban állt a magyar felkelőkkel, és őket is beszervezte. A lelkészt végül halálra verték a kihallgatások során. A fiúk is megszenvedték a magukét: ketten börtönbüntetést kaptak, az akkor még fiatalkorú Molnár László "megúszta" azzal, hogy hetente jelentkeznie kellett a körzeti KGB-s tisztnél.

- 48 év távlatából - a mi akciónk és letartóztatásunk 1958-ban történt - az ember sok mindent másképpen lát, higgadtabban elemzi a történteket. Úgy látom, mi nem tettünk mást, mint együtt éreztünk a Budapesten küzdő fiatalokkal, hisz ha történetesen oda születünk, mi is kimegyünk a barikádokra. Sokáig olyan elevenen éltek bennem a forradalmi napok eseményei, hogy szinte percről perce fel tudtam volna idézni.

- Gálocson emlékjelet állítanak az 1956-os forradalom tiszteletére. Miért kezdeményezte ezt?

- Idén betöltöttem a hatvanadik életévemet, megettem a kenyerem javát. Mindig is szerettem tenni a falumért, a kulturális szövetségben is ezért vállaltam tisztséget. Az emberek ma nagyon passzívak a közügyeket illetően, a fiatalokat nem is érdekli, mi történt 1956-ban Magyarországon. A tavaszi alapszervezeti közgyűlésen előálltam azzal, hogy a közösség szervezzen valamit az 1956-os évforduló jegyében. A tagság ezt jóváhagyta, néhány tag pénzadományt is felajánlott. A befolyt összeg azonban csak részben fedezi a kopjafaállítás költségeit. Leginkább Bocán Péter alapszervezeti alelnök volt segítségemre az előkészítő munkálatokban. Eredetileg egy márványoszlopban gondolkodtunk, de mivel sokba került volna, a kopjafa mellett döntöttünk. A viski Balázs István fafaragó barátom első szóra igent mondott a felkérésre, megfaragta a kopjafát, rajta egy Berzsenyi Dániel versidézettel. E hét vasárnapján tartjuk az avatóünnepséget.

- A kopjafa a temetőkertbe, a nemrég lebontott a haranglábtól néhány méterre kerül. Miért?

- Mert ez esetben nincs szükség különösebb engedélyekre. Másrészt, mert szintén ott található Gecse Endre tiszteletes sírja, valamint arra a helyre temették a helyiek azon magyar katonákat, akik a közeli frontvonalon estek el a második világháború idején.

P. ZS.