2006. október 20.

Márk 15,38: "Ekkor a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt."

Kedves Testvéreim! A jeruzsálemi templom belseje két részből állt: a szentélyből, és a szentek szentjéből. A szentélybe minden istentisztelet alkalmával bementek az áldozatot bemutató papok, de a szentek szentjébe csak a főpap mehetett be, és ő is csak évente egyszer, amikor áldozatot mutatott be önmagáért, és népe elkövetett bűneiért. A szentek szentjét a templom többi részétől a kárpit választotta el. A kárpiton túlra tilos volt bemenni. Jézus Krisztus halála napján ez a kárpit kettéhasadt. Láthatóvá vált a szentek szentje. Megnyílt az út a szentek szentjébe!

Ez a kép jól szemlélteti Jézus halálának érdemét. Jézus halála a Golgota keresztjén, megnyitotta számunkra az üdvösség útját. Isten lénye, és a Mennyország dicsősége nincs többé elzárva előlünk. Nincs meg az elválasztó kárpit, nem állnak bűneink útjában üdvösségünknek. Aki Jézusban hisz és benne reméli elnyerni az üdvösséget, annak lelke bejut a Mennyországba, és örök boldogságban lesz osztályrésze.

De Jézus halála nemcsak az örökkévalóságra nézve, hanem már ebben az életben is remény. Nincs kárpit, nincs elválasztó fal Isten és közöttünk. Az Úr elé járulás nemcsak a főpap kiváltsága, hanem mindnyájunk lehetősége. Mehetünk Istenhez, bemehetünk a szentek szentjébe, mert Jézus lebontotta az elválasztó falat.

Menjünk Istenhez bánatunkkal, örömünkkel, kétségeinkkel! Imádkozzunk hozzá mindig, minden helyzetben! Meghallgatja imáinkat és egészen biztosan segíteni fog rajtunk! Ámen!

Kovács Attila