S. Benedek András: Itthontalanul

2006. november 3., 09:00 , 303. szám

S. Benedek András, akit az utóbbi években megjelent kötetei alapján elsősorban művelődéstörténészként tart számon a köztudat, most verseinek gyűjteményével lepte meg az olvasókat, emlékeztetve, hogy pályája mintegy fél évszázaddal ezelőtt éppen az irodalomtól, a költészettől indult, s az évek során sosem mondott le a versírásról.

A szóban forgó életút kiindulópontja Munkács volt, s bár sorsa még évtizedekkel ezelőtt Budapestre vezette, a kárpátaljai származás, a kisebbségi sors megélése és ismerete egész munkásságát meghatározta. Kultúránk, történelmünk kiváló ismerőjeként a távolból is művelődéstörténeti értékeink maradványainak összegyűjtésén dolgozik, de költészetében sem tud szabadulni gyökereitől. Mint jeles költőnk, Vári Fábián László írja róla: "A nagy idők idején váltig bizonygatta: "Nincs bennem elég alázat elhagyni tenyérnyi hazámat." Mégis rákényszerült, s máig ennek a betege. "Kit elűztek Ninivéből, vágyik a Cet gyomrába vissza" - mondogatja gyakori lázálmaiban, de az éber öntudat állapotában is csak Kárpátaljáért dobog a szíve."

Az olvasó figyelmébe ajánlott kötet, mely a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség gondozásában látott napvilágot, majd negyven esztendő verseiből válogat. Vallomás és tépelődés ez öt ciklusba rendezve magyarságról, történelemről és sorsról, de legfőképpen hitről, "Mert hol csontjaink a határpóznák / Mienk ez az árva, gyomverte föld, / Mienk e sokszor elperelt ország, / Mit kiöntött vérünk megjelölt."

Különös értéket kölcsönöz a kötetnek, hogy azt a nemrég tragikus hirtelenséggel elhunyt Tóth Lajos grafikái illusztrálják.

hk