"A dicső fejedelem haló porai közénk térjenek vissza"
100 éve történt
2006. október végén a Rákóczi-kultusz mintegy beteljesülésének a centenáriumára -Rákóczi és társai hamvainak hazaszállítására emlékeztünk. 1906. október 27-29. között ünnepélyes keretek között Törökországból hazaszállították II. Rákóczi Ferenc, anyja, Zrínyi Ilona, gr. Bercsényi Miklós főgenerális és felesége, Csáky Krisztina, Thököly Imre, a kuruc király, Eszterházy Antal tábornagy, Sibrik Miklós ezereskapitány, Vay Ádám szenátor és a fejedelem fia, Rákóczi József földi maradványait. A magyar nemzet említett hőseit a Kassai Dóm kriptájában, Thököly Imre maradványait Késmárkon, Vay Ádámét pedig Vaján helyezték örök nyugalomba.
Történetírásunk ez idáig nem figyelt fel a hamvak hazahozatalának vidékünkkel kapcsolatos vonatkozásaira, melyekről az alábbiakban számolunk be. Történelmi tény, hogy a nagyságos fejedelem vidékünkön nevelkedett és itt kezdte szabadságharcát 1703-ban, itt terült el birtokainak túlnyomó része, itt hagyta el az országot, mikor száműzetésbe vonult. A Rákóczi-kultusz ezen a tájon évszázadokon keresztül elevenen élt. Az első figyelemre méltó megnyilvánulásai a Rákóczi-kultusznak már az 1867. évi kiegyezés után megmutatkoztak, de csak az 1893-as, 1896-os és az 1903-as évben teljesedtek ki. Beregszász városa már 1893-ban elhatározta, hogy lovas szobrot állít a Rákóczi-téren, Ungvár életnagyságú Bercsényi-szobrot tervezett, amelyek hol anyagiak híján, hol a történelem útvesztői miatt nem valósulhattak meg. Meghatározó dátum volt a Rákóczi-kultusz történetét illetően az 1896. évi millenniumi ünnepség is, amelynek jegyében városainkban és falvainkban számos Rákóczi-emlékmű épült. A hamvak hazaszállításának az éve, 1906 újabb töltést adott a fejleményeknek.
Ferenc József császár és király már 1904. április 18-án beleegyezett a hamvak hazahozatalába, amelynek alapján elkezdődhetett a kutatói-előkészületi munka. Ferenc József Tisza Istvánhoz írt levelében ezt olvashatjuk: "A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak idegen földben és a hamvak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. ... utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék..." A hamvak azonosításában és az előkészületek szervezésében számos korabeli történész vett részt, mint például Thaly Kálmán, Szádeczky Lajos, Zsilinszky Mihály, Thallóczy Lajos. Rövidesen hatályon kívül helyezték a Rákóczit megbélyegző 1715. évi 49. törvénycikket, ami politikailag és jogilag is lehetővé tette az újratemetést.
Ungvár városa és a vármegye még 1906 előtt - Bercsényi emlékét illetően - három alapvető feladatot tűzött ki célul: 1. Bercsényi hamvainak az ungvári várban való elhelyezését, 2. a Bercsényi-szoba kialakítását szintén a várban, 3. Bercsényi szobrának felállítását. 1905 elején vármegyei közgyűlési határozat alapján egy szerény összeget különített el a Bercsényi-szoborra, ekkor fordultak adományokért a vármegyékhez. Az erőfeszítések ellenére hiányos szoboralappal érte az ungiakat 1906.
A hamvak hazahozatala alkalmával heves vita bontakozott ki a megyében, amikor megtudták, hogy a kormány rendeletének ellenére Késmárknak sikerült kieszközölnie Thököly Imre maradványainak, illetve Vajának Vay Ádám "hazatérését". A megyei vezetés ezután felhívást fogalmazott meg annak érdekében, hogy Bercsényi hamvai az ungvári várba kerüljenek. Avval érveltek, hogy Kassának jóval kevesebb kapcsolata volt a főgenerálissal, mint Ungvárnak. Hangsúlyozták, hogy Bercsényi hamvai az ungvári várban a hazaszeretet oltára lenne és jelentős hazafias nevelő hatást gyakorolna a jelen és az elkövetkező nemzedékekre. Az Ung megyei sajtó figyelemmel kísérte a hamvak hazaszállítása körüli eseményeket. Felhívással fordultak a lakossághoz, hogy gyűjtsék a Bercsényivel kapcsolatos tárgyakat, dokumentumokat. Azt tervezték, hogy az előkerült tárgyakból kialakítják Bercsényi ungvári emlékszobáját, mégpedig úgy, hogy elkészítik Bercsényi rodostói szobájának mását, annak bútorzatát és tárgyait. A rodostói Bercsényi-házból meg szerették volna szerezni a szobák teljes berendezését, díszeit. Figyelmeztettek, hogy a törökországi emlékek állaga rohamosan romlik, és ha késlekednek, az ereklyék mind elenyésznek.
A tárgyak felkutatása és összegyűjtése jó alapot adhatott volna arra, hogy megszerezhessék az egykori főispán hamvait. 1904 májusában a vármegye döntést hozott arról, hogy Bercsényi hamvainak őrzési helyét az ungvári várban alakítsák ki. Tanulmányozták Szádeczky Lajos A bujdosó kuruczok emlékei Törökországban című 1904-ben kiadott könyvét, ahol megtalálható a Bercsényi-lakosztály leírása. A megyei küldött ottjártakor a tulajdonosok engedélyével el is hozott néhány darabot az ott lévő díszes deszkákból és lécekből, hazaszállítottak díjazás ellenében egy faldarabot is, abban a hitben, hogy otthon jótékonyságra késztessék a honfitársakat. Javasolták, hogy a rodostói fejedelmi ebédlőből Rákóczi-termet, a főgenerális házából pedig egy Bercsényi-termet hozzanak létre. Rámutattak arra is, hogy itthon kevesebb költségből elkészíthető és fenntartható lenne a szoba. 1904 közepén derült ki, hogy Ung vármegye azelőtt ugyan elhatározta a hamvak Ungvárra hozatalát, de az erről szóló folyamodványt nem terjesztette a kormányelé, amit mulasztásként értékeltek, de megjegyezték, hogy az eredmény úgysem lett volna biztos. A hamvak kassai elhelyezése után lényegében abbamaradt az emlékszoba létrehozásának munkája, a Bercsényi-szobor felállításának a története azonban 1945-ig folytatódott.
A szóban forgó események után közel száz évvel szerezhettünk tudomást arról, hogy a régóta tervezett Bercsényi-ereklyék kiállítása megvalósulhatott az ungvári várban, és emléktáblát is avattak 1998-ban a gróf tiszteletére a történelmi Bercsényi utcában.
(Folytatása következik)
Dr. Csatáry György
