Háború és béke

2006. december 22., 09:00 , 310. szám

Itt vannak az ünnepek, és nincs béke a fenyőfák alatt, mármint a kárpátaljai magyar szervezetek között. Nem az a probléma, hogy megtorpantak a tárgyalások, inkább az az elszomorító, ahogyan megszakadtak. Az egymás nem értése, a két malomban őrlés tipikus példája ez, és a kétféle gondolkodás mind a két fél számára megtermi a maga igazát.

Az egyik fél úgy látta, gondolta, ha nincs aláírva semmilyen megállapodás, még ha készül is, akkor, ha megteheti - márpedig megteheti, hisz a magyar kormány őt szereti, favorizálja - kiüríti a Szülőföld kalapot. Az már csak hab a tortán, hogy valami morzsákat hagyott a KMKSZ-nek is, és az elnökük a közgyűlésükön kiscserkészi naivitással teszi fel a csodálkozó kérdést: nem érti, miért szakadtak meg a tárgyalások? Na, hát ez az UMDSZ igazsága.

A másik oldal másképp látja, és úgy gondolja, attól, hogy nem történt meg az esküvő, a menyasszonynak már nem illik azt tenni, ami neki jólesik, bármilyen nagy legyen is a kísértés. Ez a KMKSZ igazsága.

Itt tartottunk, amikor beütött a médiacsörte. Az meg úgy történt, hogy az UMDSZ meghívására meglátogatta Kárpátalját a minden magyarok felkent elnöke, Patrubány Miklós. Nem panaszképpen mondom, de van olyan szervezet, akit senki sem szeret, és van olyan, akit mindenki, Gyurcsány Ferenc is, meg Patrubány Miklós is. Gyurcsány Ferencről nem tudjuk, de Patrubány Miklós nagyon haragszik a KMKSZ-re. Van is rá oka bőven, hogy csak hármat említsek. Nem támogattuk megválasztását az Magyarok Világszövetsége elnökének, nem azért, mert az ellenfelét jobbnak tartottuk, hanem mert a KMKSZ elnöksége olyan meghatalmazással engedte el a küldöttséget Budapestre, hogy bárkire szavazzon belátása szerint, csak az illető anyaországi magyar legyen, és nem külföldi. Mai napig is ez az álláspontunk. A másik oka Patrubány haragjának, hogy nem támogattuk az indulásnál a népszavazást. A KMKSZ álláspontja szerint a kettős állampolgárság megadása a magyar parlament dolga név szerinti szavazással. Azt gondoljuk, hogy ha Etelközben megszavaztatták volna a magyarokat, hogy nekiinduljanak-e a Kárpátok bérceinek, vagy maradjanak kényelmesen Etelközben, még ma is ott sátoroznának, ha a besenyők el nem seperték volna őket.

Amivel aztán vérig sértette a KMKSZ Patrubány Miklóst, az az volt, hogy nyilvánosságra hozta a Kárpátaljai Magyarság Megsegítése Programot (az árvízi segélyezések is ide tartoztak), melynek keretéből 5 millió forintot a mai napig visszatartott, pedig a kuratórium - amelynek egyébként a református és a római katolikus egyházon kívül a KMKSZ, a KMPSZ és a MÉKK is tagja - a pénzt megítélte a kárpátaljai magyar iskolák részére.

Az nem baj, hogy Patrubány Miklós úton-útfélen rágalmazza a KMKSZ-t azzal, hogy nem számolt el a vereckei emlékmű építési költségeivel. Azt Patrubány tudja a legjobban, hogy ez nem igaz, de tudják ezt mások is. Az viszont már nagy baj, hogy Kőszeghy Elemér, az UMDSZ alelnöke, a kétszínű (zöld-fekete) Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője, úgy gondolta, itt az alkalom a más fütykösével verni a csalánt (ahogy azt Fertősalmáson szokták volt mondani), és megjelentette újságjában Patrubány Miklós rágalmait. Az UMDSZ igazsága az, hogy az UMDSZ-nek van lapja, a Krónika, az nem bántotta a KMKSZ-t, úgy lenne helyes, ha a KMKSZ lapja, a Kárpátalja sem zaklatná az UMDSZ elnökét. A KMKSZ viszont úgy tartja, hogy a zöld Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője az UMDSZ alelnöke, ennélfogva felel azért, ami megjelenik az újságban. Különben azért haladnak nagyon lassan a tárgyalások, mert a KMKSZ óvatos és tudja, hogy a partner kabátujjában van még néhány ilyen független, közéleti, semleges, objektív és nem részrehajló kártya, mint amilyen a kétszínű Kárpáti Igaz Szó. Itt van például az a "civil, értelmiségi szervezet", aMÉKK, ha akarom egér, ha akarom sas, aMÉKK fogadkozik, hogy nem politizál, és aztán fű-fa mellett kiáll a választásokon. Különben ennek az elnöke Dupka György, az UMDSZ alelnöke.

A két szervezet szembenállásán lehet szemforgatóan sopánkodni, turáni átkot emlegetve, vagy akár hangot adni annak a blődségnek, hogy a kárpátaljai magyarok egy része azért szavazott az ukrán pártokra, mert Kovács Miklós és Gajdos István nem borult egymás mandulájára. Szlovákiában a magyar pártok együtt léptek fel, és mégis sok magyar szlovák pártokra szavazott. Sajnos, a magyarság megosztott itt Kárpátalján, és mindenütt. Magyarországon sem Antall József és Horn Gyula osztotta meg a társadalmat, mint ahogy ma sem Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc osztja meg. Nálunk sem Fodó Sándor és Tóth Mihály volt a megosztó, mint ahogy ma sem Kovács Miklós és Gajdos István hozta létre a két tábort. A megosztottság, a másképp gondolkodás létezik, ezt tudomásul kell venni. A kárpátaljai magyarság érdeke, hogy ezt a megosztottságot kezeljük és keretek közé szorítsuk. Aki a megosztottság megszüntetését hangoztatja, az nem békében, hanem győzelemben reménykedik. Nincs más megoldás, csak vissza a tárgyalóasztalhoz, de ha van valakinek, jelentkezzen a szerkesztőségben, szívesen vesszük.

Milován Sándor