Királyháza története

A település helyén már a korai paleolitikumban letelepedett az ősember. Az Árpád-házi királyok közül V. Istvánnak kedvelt vadászterülete volt a környék, ezért elrendelte, hogy a dombok egyikén "királyi házat" - Domus regalist - építsenek. Első írásos említése is ezen a néven történik egy 1262-ből származó okmányban. Az alábbiakban a település és a mára csupán romos állapotban fennmaradt vár múltbeli történelmét, jelenét igyekszünk bemutatni.

A XIII. században Károly Róbert privilégiumokkal ruházta fel az ide betelepített szászokat. Egy 1272-ben kelt kiváltságlevelében megengedte, hogy medvékre, vaddisznókra, szarvasokra vadásszanak a környékbeli erdőkben (az ilyen és ehhez hasonló állatok vadászata a királyi és főúri földeken egyébként tilos volt a korabeli szegénynép számára). A szászok ezenkívül mentesültek a tiszai révvám fizetése alól. Egy magas sziklás hegyen állott a IV. (Kun) László által építtetett Nyaláb-vár, mely a Máramarosi-medencét, a Tisza völgyét és a Sóutat ellenőrizte. A szabálytalan alaprajzú, a hegy domborzatához igazodó kétteraszos vár a búzakévére hasonlító alakjáról kapta a nevét. A vár előbb Borsa Beke (Benedek) tulajdona volt, majd 1312-ben Károly Róbert visszavette tőle. 1378-ban a vár és a környékbeli birtokok a hatalmas vagyonnal rendelkező Drágffy-család birtokába jutottak. 1405-ben a várat Zsigmond király a Perényieknek adományozta. Az 1514-es Dózsa György-féle parasztfelkelésben a királyházi jobbágyok is részt vettek, ostrom alá fogták a Nyalábvárat, de elfoglalni nem tudták. A parasztfelkelés leverése után a bosszút álló nemesek kimondták az itt élő jobbágyok végleges röghöz kötését. A vár a kettős királyság idején Szapolyai János fennhatósága alá tartozott. Az 1530-as évek elején özvegy Perényiné Frangepán Katalin gyermekei nevelőjének felfogadta Komjáti Benedek pozsonyi kanonokot, aki a Nyaláb-várban fordította magyar nyelvre Pál apostol leveleit. A fordításokat 1533-ban Krakkóban nyomtatták és adták ki. Pál apostol leveleinek ez volt az első nyomtatásban megjelent magyar nyelvű szövege. A várban alkotott még olyan neves magyar lantos, énekszerző is, mint Ilosvai Selymes Péter, ki 1548-ban megírta Historia Alexandri Magni (Nagy Sándor története) c. énekét. Legismertebb műve a Toldi Miklósról szóló monda 1574-ben írt megverselése volt. Arany János Toldi-trilógiája megírásánál ezt a művet használta fel.

1661-ben a tatárok feldúlták és kifosztották Királyházát, a vár azonban kitartott. I. Lipót császár - tudomást szerezve a Perényiek ellenzékiségéről - parancsba adta a vár lerombolását. 1672-ben felrobbantották, és többé soha nem épült újjá. Ma már csak romjai hirdetik egykori nagyságát.

Az 1703-1711-es Rákóczi-szabadságharcban Királyháza jobbágyai tevékenyen részt vettek. 1717-ben az utolsó nagy tatárjáráskor a tatárok ismét lerombolták és kifosztották Királyházát, a férfiakat rabságba hurcolták. A tatárok elvonulása után az életben maradtak a települést újjáépítették. A XVIII. század elején Királyházának már 368 háza és több mint 1700 lakosa volt, ezek közül 1044 ruszin, 451 magyar és 210 német nemzetiségű volt. 1831-ben a lengyelországi felkelés leverésére küldött orosz katonák által behurcolt kolerajárvány tizedelte meg az itt élőket. A XX. század elején a település gyors fejlődésnek indult, lakosainak száma meghaladta a 3000 főt. Kiépültek a Csap- Aknaszlatina és Királyháza-Nevetlenfalu vasútvonalak, a település fontos közlekedési csomópont lett, ami kedvezett a betelepedésnek. 1910-ben lakosainak száma 3167, ebből 2224 magyar és 932 ruszin. A trianoni békeszerződésig Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott. 1944-ben a településről 77 magyar férfit hurcoltak el, melyből 34-en soha nem tértek vissza. 1946-ban a szovjet megszállók a várkápolnát mint "hadifontosságú célpontot" barbár módon lerombolták. 1993-ban közadakozásból építették újjá.

A település lakosainak száma mára kb. 10 000 fő, ebből magyar ajkú 1500. A római katolikus és a református templomban az istentisztelet magyar nyelvű. A település római katolikus plébániáját a XIV. században alapították. A hitújítás következtében 1560-tól szünetelő plébániát 1727-ben állították vissza. A szovjet bevonulás után a plébániát elvették, ezt az egyházközség 1996-ban kapta vissza, s 1998-ban óvodát indítottak benne 25 gyerekkel. Az óvoda egy magyar nyelvű csoporttal működik, legfőbb támogatója a Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány. Fontos szerepe van az óvodának Királyházán a magyar nyelv megőrzése szempontjából, mivel a településnek nincs magyar iskolája.

Szent Péter és Pál temploma középkori eredetű, már a XIII. századból írásos adat van róla. Temploma mára teljesen átépült, barokk stílusú, jelenleg éppen a külső fal tatarozása zajlik. Királyházán kb. 470 római katolikus él. A hittanosok magyar és ukrán nyelven tanulnak.

A jelenlegi református templom a XVIII. században emelt épület helyén áll, mely 1911-ben épült eklektikus stílusban. Falán emléktáblát állítottak Komjáti Benedeknek.

1944 óta a településen nem működik magyar iskola. Az oktatás ukrán tannyelvű a helyi középiskolában, magyar nyelven csak a hitoktatás folyik. A munkaképes lakosság nagy része a királyházi fűtőházban, a mozdonyszínben, az átrakodóállomáson és a verécei kőbányában dolgozik. A település adottságai, látványosságai fellendíthetnék a turizmust, de ez még egyelőre várat magára.

F. Zs.