Idegennyelv-oktatás: divatos és drága?

Mióta tétován tántorgunk a piacgazdaság felé, egyre többen ébrednek rá az idegen nyelvek ismeretének fontosságára. Kezdetben sokan csak múló divathullámnak tekintették az angolul, németül, franciául tanulók számának meredek emelkedését, mára azonban egész iparággá fejlődött az oktatásuk. Az alábbiakban annak jártunk utána, beszéljük-e az idegen nyelveket, van-e lehetőségünk megtanulni azokat, s ha igen, milyen áron.

Elvileg már az iskolának fel kellene készítenie bennünket a ránk váró kihívásokra, amihez hozzátartozna minimum egy idegen nyelv legalább középfokú ismerete. A közoktatás azonban, mint tudjuk, távolról sem tökéletes. Huszti Ilona, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára, a téma szakértője úgy véli, ha az iskolákban a nemzeti tantervnek megfelelően tanítják az adott nyelvet, a gyerekeknek meg kellene tanulniuk azt legalább azon a szinten, amit a továbbtanulás megkövetel. "Más kérdés, hogy valóban megtanulják-e - teszi hozzá. - A kárpátaljai magyar iskolák jelenlegi helyzetét ismerve, úgy gondolom, ez nem valószínű." A hátráltató tényezők között említi a szakember az iskolákban e tárgyra fordítható heti óraszámot (általában mindössze 2-3 tanóra), valamint a gyerekek rendelkezésére álló tankönyvek minőségét is.

Az óraszámmal nyilvánvalóan egyetlen iskolában tanító szakpedagógus sem elégedett, de sok kifogás fogalmazódott meg a tankönyvekkel kapcsolatban is. Mint mondják, a jelenleg használt nyelvkönyvek többsége nem a kommunikációra épül, hanem a régi, nyelvtani-fordító módszeren alapszik. A rengeteg olvasási és fordítási gyakorlat kellő óraszám esetén jól megalapozhatja a tudást, a kommunikációra azonban nem tanít meg. A kárpátaljai magyar tannyelvű iskolák közül egyedül a gimnáziumok és líceumok vannak valamivel jobb helyzetben az idegennyelv-oktatás tekintetében, azonban általában ez sem elegendő önmagában a mindennapi életben megkívánt tudás- és képességbeli szint eléréséhez.

A gyermekeik jövőjéért aggódó szülőknek így nemigen marad más választásuk, mint hogy különórákra járassák csemetéiket, ami hasznos, ámde igen drága megoldás. Beregszászban egy középiskolai tanárnő általában 20 hrivnyát kér 60 percnyi foglalkozásért a szinte egyetlen idegen nyelvként kezelt angol nyelvből. Ungváron ugyanez a díj elérheti a 30-40 hrivnyát is. Egy továbbtanulni szándékozó iskolásnak legalább tíz hónappal a felvételi vizsgák előtt meg kell kezdenie a felkészülést, ami minimálisan heti egy alkalmat jelent legalább két óra időtartamban. Elképzelhető tehát, hogy ez a fajta felkészítés egyáltalán nem olcsó, s távolról sem minden család engedheti meg magának. Az oktatás minőségét ezekben az esetekben jobbára a kereslet és kínálat alakulása befolyásolja az adott településen. Mindjárt szögezzük le azonban, hogy a legtöbb pedagógus már csak szakmai hírneve miatt is abban érdekelt, hogy tanítványai a legjobb eredményeket érjék el.

Valamivel több tanulási lehetőség kínálkozik azok számára, akik már önálló keresettel rendelkező felnőttként szánják rá magukat a nyelvtanulásra. Számukra a magántanár szolgáltatásain túl nyitva áll a lehetőség, hogy beiratkozzanak a gombamód szaporodó nyelvtanfolyamok, nyelviskolák valamelyikébe. Meglehet, a csoportos nyelvtanulás hatékonysága valamivel alacsonyabb, mint az egyszemélyes foglalkozásoké, ám ez a hátrány jelentős mértékben ellensúlyozható a jobb technikai felszereltséggel és a tökéletesebb segédanyagokkal, amelyeket az adott iskola, az adott tanulási módszer ajánlhat.

A nyelviskolákról egyelőre nem készült felmérés, így megítélni, összehasonlítani sem igen lehet hatékonyságukat. Aki mégis valamiféle garanciára vágyik a pénzéért kapható tudást illetően, annak azt javasolják a hozzáértők, hogy látogassa az államilag elismert felsőoktatási intézmények nyelvtanfolyamait, ahol bizonyosan jó szakemberektől tanulhat.

Mint már jeleztük, az árak ezen a területen lényegesen alacsonyabbak, mint a magántanároknál, ám igen jelentősen eltérhetnek a tanfolyamok időtartama, szintje, illetve az oktatásban felhasznált eszközök ára, a járulékos költségek és a foglalkoztatott szakemberek bérezése miatt. Például a beregszászi főiskola által szervezett hatvanórás alapfokú tanfolyam angol nyelvből 200 hrivnyába kerül, ugyanakkor egy ungvári vállalkozás hasonló szintű képzésének ára az 500 hrivnyát közelíti. A felsőoktatási intézmények által szervezett tanfolyamok legnagyobb előnye azonban ma már nem a fajlagos olcsóságban rejlik, hanem abban, hogy nem egy esetben megcélozták a nemzetközileg elfogadott nyelvvizsgákra való felkészítést is, a beregszászi főiskola pedig jelenleg már azon dolgozik, hogy magyarországi szakmai segítséggel nyelvvizsgaközpontot alakítson ki helyben.

Egyébként az idegen nyelv meglehetősen tág fogalom a soknemzetiségű, s főleg soknyelvű Kárpátalján. Léteznek például a magyar anyanyelvűek számára olyan tanfolyamok, amelyek idegen nyelvként oktatják az ukrán nyelvet, de hasonló képzéseket találhatunk azoknak is, akik a magyart tanulnák idegen nyelvként. Ezen képzések piaca természetesen lényegesen szűkebb, mint például a megyében messze legnépszerűbb angolé, s az árak is legalább 15-30 százalékkal alacsonyabbak.

hk